Rendezvénycsarnok

*És Brillnek csak sikerül leszednie a tündérmanót Kate kezéről, de az valamiért nem jutott eszébe, hogy most szinte duplán van feltöltve a mágiával... Ennek köszönhetően a szikrából kisebb lángocska lesz, ami megégeti cseppet a vöröskemancsát, és, ha ez még nem lenne elég, az egyik kartondoboz - benne mindenféle színes szalagokkal, papírokkal és karácsonyfadíszekkel - lángra kap.
Cartina pedig, egyik figyelmetlen pillanatában valami furcsa simogatást érezhet a hátán, majd a következő pillanatban valami körbetekeri. Egy hosszabbacska kötél az, és úgy tűnik, arra megy, hogy a leányzóból múmiaszerűséget csináljon.
Eközben néhány kicsi zöld manó jelenik meg a teremben, felborogatva a dobozokat, szétfröcskölve a festékeket.
Az az igazság, hogy nagyobbacska katasztrófa van kialakulóban a három lány körül.*

*Sikerül is Brillnek, Cartinának és Kate-nek a dolog, lassan mind a három manó bent landol a ketrecben. Viszont hatalmas csattanás hallatszik ismét, majd egy apróbb sikkantás. A tanárnő áll az ajtóban, nem. Szájára tett kézzel lépdel beljebb, a terem közepe felé.*
- Ez... ez... ez aztán művészet! *Pillant végig a festékkel össze-vissza befröcskölt falakon, a gyertya tartókról lógó félkész csillagokon, az szétszóródott papíron.* - Lányok... igazán nagyot alkottatok, azt hiszem. Mármint... tudjátok, a művészet az önkifejezésről szól... *Itt viszont elhallgat. Ismét körbepillant.* - De azért talán lehetne kicsit meghittebb is a dolog. *Jelenti ki.* - No nem baj. Máskor kicsit ünnepibben, lányok... kicsit karácsonyiasabban, tudjátok. Nem erre számítottam... *Eltűnődik egy pillanatra, jégkék tekintete a távolba réved.* - Azt hiszem, nekem itt még lesz egy kis elintéznivalóm, de ti... ti menjetek csak, bizonyára kell még tanulnotok... *Hessegeti a lányokat.* - Viszont ezt a két dobozt leraknátok az ajtó elé? *Kérdezi kicsit kábultan a tanárnő, majd a fejét fogva hátat fordít, és tovább bámulja döbbenten a termet. Ha a lányok segítenek, akkor a következő történik: az egyetlen épen maradt dobozt Kate kapja, és amikor az ajtó felé tart vele, észrevehet benne egy kis, piros fiolát... Rá van írva nagy betűkkel, hogy "Szerelmi bájital" alá pedig, cifrán az, hogy K. W. Cartina, miközben a másik dobozt cipelné kifelé, ami amúgy tök üres, megbotlik egy gyűrűben; kis, rubinkő-fogat az egész, pont rá illik a lány ujjára, és benne egy monogram van: C. S. Ha Brill úgy dönt, nem hagyja a terem kellős közepén a manókkal töltött ketrecet, akkor igazán furcsa dologra lehet figyelmes: a fogságban lévő lények közül az egyikről foltokban lekopott a zöldes szín, alatta pedig ezüstösen fénylik. A manó kidugja a fejét a rácson, és így már tisztán látszik, hogy egy Hold manó az... valamilyen úton-módon kipréseli magát a ketrecből, és lecsüccsen Brill vállára, ha tetszik a lánynak, ha nem. Ezek után arra mehetnek, amerre látnak...*

//Remélem nem volt olyan szörnyű. Köszönöm, hogy eljöttetek! Cartina, egy kis kutatómunkával a könyvtárban kiderítheted, mire jó a gyűrű. //