Pegazus háló

A szoba lakói:

1. Ishii Emily
2. Katherin Alcorn
3. Serena Rebeth Mesh
4.

A szobában négy, jól felosztott rész van, egy-egy ággyal, éjjeliszekrénnyel, ruhásszekrénnyel, meg persze az íróasztalokkal. A falak kellemes világos-rózsaszín színben pompáznak, az ajtóval szemben hatalmas ablak található, egy bemélyedéssel, ahol kényelmes bőrfotel van. A szoba közepét fekete padlószőnyeg borítja, kellemes és puha, jó rá leülni és esetleg azon írni a leckét. Az éjjeliszekrényhez apró kulcs jár, a lányok itt őrizhetik a titkaikat...


by Sienna Evangelin

*A lány egyre tisztább képet kap a világról, kezd magához térni. Újra az ágyában ébred. Körülnéz, de sehol senki. Feláll s bejárja az egész szobát, de szobatársa sehol, egyedül van. Az emlékei homályosak, alig emlékszik valamire.
-Már megint ez az ájulás* - hangjában egyben félelem és idegesség van, de mit tehetne, ez van. Nem érti, miért pont vele történik meg és mégis mi az oka. Csak azt tudja, hogy a gyűrűtől. Egyre dühösebb lesz, sohasem volt ez az ájulós gyenge kiscsaj.
~Mindent meg kell tudnom a gyűrűről!*
*Rápillant...de semmi szokatlan nem történik. A kígyó mozdulatlan, szemei sem lángolnak, mint egy átlagos gyűrű. Így hát megpróbálja újra levenni,de...az újra életre kel s támad egyenesen a lány nyakát szeretné megmarni. Sikerül kitérnie a támadás elől, ekkor kezd elsötétülni minden, kezdi elnyomni az álom.*
~Küzdj!-hallja ezt a rekedtes férfi hangot a fejében-Küzdj!*
A hangot hallva erőt vesz magán, félreteszi félelmét és megpróbál talpon maradni, de úgy érzi ez a különös erő sokkal erősebb, mint ő.
~Nem szabad feladnom, erősebb vagyok nála, nem győzhet le!* Evvel a mondattal motiválva magát összegyűjti minden erejét és a kígyó szemébe néz. Koncentrál s közben az idegen hangra gondolva egyre erősebbé válik mígnem a kígyó mozdulatlanná válik és visszacsúszik Katherin gyűrűjére.*
~Ez nem lehet igaz, sikerült!-boldogan gondolja magában, hisz ez nem kis dolog-mégis van értelme hogy itt tanuljak. Nem hiszem hogy ennyivel legyőzhettem, vissza fog térni, tudom.*
~ Már este van irány fürödni, fogat mosni és aludni. Hátha a szobatársnőmmel is megismerkedek még ma vagy esetleg holnap*- evvel a gondolattal zár és már indul is fürödni.*

* A szobába érve meglátja Emilyt, s válaszol a lány kérdésére:
- Szia, jobban vagyok, köszönöm.*
-Nem akartam kellemetlenséget okozni neked, azt pedig nagyon köszönöm, hogy becipeltél az ágyamba. Nem akartalak megijeszteni, ezer bocs csak ez a...-elakadt az szava, s gyorsan áttért egy másik témára-na mind1. És még egyszer nagyon köszönöm hogy segítettél rajtam.*
-Amúgy te honnan jöttél ide, az Electusba, van valami hobbid?*-kérdezősködött Katherin*

-Én Franciaországban nevelkedtem, aztán Amerikában tanultam, újra visszamentem Párizsba, majd ide jöttem.* Számol be a lánynak a hollétéről.*
-Én nem nagyon szeretek olvasni, csak amolyan varázslényekről szóló könyveket- mondta kérdezés nélkül- az nem jó, ha sérült a szíved.* Mondta mély sajnálattal a hangjában.
-Amúgy milyen zenéket szeretsz, tudsz valamilyen hangszeren játszani?-kérdezősködött tovább,*

//kösz a játszást, de mennem kell, szia!//

Serena az ajtó előtt áll és Victor Fable kérdésére válaszol!
- Jól utaztam, bár nagy viharba keveredtünk. Spanyolországban születtem, de nem tudok spanyolul, mert a szüleim valamiárt nem akarták, hogy közöm legyen ahhoz az országhoz! Van egy mostohatestvérem, de ő maradt az emberek világában. Mielőtt közvetlenül idekerültem volna Ausztáliában éltem. A szüleim ajánlották ezt az iskolát nekem pedig megtetszett.

-Értem. *Mondja a professzor röviden.*
- Jól döntöttél, hogy a szüleidre hallgattál. Ez a legjobb hely, ahol mágiát tanulhatsz. Válassz magadnak egy szabad ágyat, és érezd magad otthon. Emlékezz viszont, este 10-kor van a takarodó, ha azután egy professzor vagy prefektus a folyosókon talál, büntetőmunkát kapsz. *Figyelmezteti a lányt.*
- Van esetleg kérdésed, mielőtt magadra hagylak?

- Nos, most nincs, de remélem, ha majd lesz fordulhatok önhöz bátran! Köszönöm a segítséget!
Serena hálás mosollyal fordult a professzor felé, majd benyitott az ajtón, és amit látott attól leesett az álla!
- Hát ez gyönyörű...!

- Csak bátran. A rezidenciám a második emeleten találod, ha bármi kérdésed lenne. A viszont látásra, Serena!
*Mondja, majd sarkon fordul, és visszasétál a könyvtár felé.*

Serena belép az ajtón, remélte, hogy szobatársaival hamar megtalálják a közös hangot. Odasétált az ágyához, megfogta a csomagjait és elkezdett kipakolni, mindent, a ruhásszekrénybe, az éjjeliszekrénybe. Amikor végzett odament a hatalmas ablakhoz és kinézett rajta, az elterülő tájon...

*Kíváncsian és érdeklődve pillantott a lányra Serena. Nagyon kimerítette az utazás és az, hogy az Oszlopcsarnokban sokat kellett várnia. Semmi másra nem vágyott mit hogy végig nyújtózkodjon az ágyában, de beszélgetni is szetetett volna, nem akart barátságtalannak tűnni.
- Sziasztok, a nevem Serena Rebeth Mesh és a Venatoris szakon vagyok.
*Majd elmosolyodott kissé bágyadtan, de kedvesen.
~ Remélem ők nem fognak amiatt kigúnyolni, hogy Nekok vagyok. Régebben sok gondom származott ebből... Elég ha csak az undok mostohatesómra gondolok aki folyton meghúzta a farkamat. Lehetőleg azt az időszakot elfelejthetem végre itt az Académián, végül is tiszta lappal indulok.
- Ugye lehet itt zenét hallgatni, zene nélkül megbolondulok.
*Majd fáradtan elmosolyodott és vágyakozva az ágyra pillantott.
- Mesélj egy kicsit magadról.
* Mondta, majd ledobta magát az ágyra, máris sokkal otthonosabban érezte magát, bár még nem eléggé ahhoz, hogy igazán felszabaduljon.
~ Remélem jól kijövünk majd, rossz lenne ha egy olyan lánnyal egy szobában élni akivel nem kedveljük egymást.
*Majd rámosolygott Katherinre és várta a válaszát.

*Serenénak a kérdés hallatán felcsillant a szeme.
~Acéldarázs. Mennyi új dolog történik mostanában. Már a neve is ígéretesnek hangzik. Nem árt ha elkezdem megismerni a környéket. Most legalább kapok egy kis képet az ittenni világról és jó lesz első kimozdulásnak.
- Rendben, benne vagyok. Csak lezuhanyzom.
*Azzal elshant a fürdő felé. Pár perc múlva azonban újult erővel tért vissza, frissen, mindenre készen. Az utazás minden cseppjét lerázta magáról.
- Jártál már ebben a bárban? Hol található? - kérdezte Serena, majd az ajtóhoz lépett, kinyitotta és várakozóan, reménytelien és mosolyagva tekintett Katherinre.

//Te mész erre a találkozóra? Amit majd szombaton tartanak meg?//