Szfinx háló

*Az éjfekete és zafírkék szemű lány az ajtóban áll. Csak nézi a 10 csillagos minőségű szobát. Az ágyak frissen ágyazva, és minden csillog-villog. 3 ágy volt odabenn, 2-n már ott voltak a csomagok. Heszperída gyorsan lerohanta az ablakra néző ágyat.~Nah ez már az övé~ huppant le. A cucci pedig a szoba közepén...ott voltak...de...Robert hozta fel amikor csettintett.bár ezen nem kellene csodálkoznia, hisz az Oszlopcsarnokban meg eltűntek. ~Biztosan rutinszerű~gondolta. Fáradt volt, így előkeresett egy törölközőt, tusfürdőt, fésűt, hajgumit, fogmosócuccot, meg egy sampont, és elindult a fürdő felé.

*Álmosan nyújtózkodott a kényelmes paplan alatt.Nagyot ásított, majd az órára nézett.
-Jesszus már 9 óra??-kiáltotta.Kiugrott az ágyból, gyorsan magárakapott egy farmert meg egy laza rövidujjút, felkapta a fogmosócuccát meg a fásűjét és már száguldott is a fürdő felé.

*Lassan haladt a szoba felé, azt ajtó előtt tétovázott egy kicsit. Fáradt volt, és nem tudta, van-e bent valaki...és ha van összebarátkoznak? Vagy ellenségek lesznek? Nem tudhatta, így lassan benyitott a szobába, és belépett az ajtón. A szoba üres volt, így az ágyához szökdécselt, és lehuppant a paplanra.*

*Ahogy az ajtó nyíiik azonnal felkapja a fejét, éjfekete haja csak úgy hullámzik. Egy ismerős lány tűnik fel. ~Hogy is hívják?~*gondolkodik Heszperída.*~Pedig már láttam..oh de hol? Jajjj..ez a szelektív memória. Jobban kéne figyelnem és nem kéne ilyen szétszórtnak lennem.~*szidja magát majd eszébe jut a barna hajú lány neve*~Samara!!!~*ujjong magában. Samara belép, az ágyára ül, és rá se hederít...csak az éjjeliszekrényében matat.*~Valami rosszat mondtam a multkor?~-aggódik Heszperída, majd megkönnyebbülésére Samara köszön.
-Aha megint-hejesel.-És mi járatban errefelé? Már mint tudom, hogy szobatársak avgyunk, csak még nem találkoztam itt snekivel sem...oylan kihalt még a suli.-*locsog össze vissza, oylan boldog, hogy végre beszélhet valakivel.*

-A visuson-*feleli szinte autómatikusan.*-És te?*kérdi.~Nem a legbeszédesebb típus.~gondolja~Pedig úgy szeretnék valakivel megbarátkoni.Samara kedves, de tartózkodó. Mintha zavarná valami, vagy rossz emlékei lennének...vagy nem tudom~gondolkodik madában,.

*Kicsit meglepődik Samara válaszán. Még em hallott a Nefariusról.
-az mien szak? én a megindézésnél vagyok, de nem tudom, hogy mi a Nefarius.-süti le a szemét.
*A lány az ablakhoz, sétál és kinyitja azt,. A hűs esti levegő játszva bekúszik a szobába lehűtve azt. Bebújik a ruha alá, az ágyba és meglebegtetei az ember haját, libabőrös lessz tőle az ember bőre. Heszperídának tetszik ez az érzés, amjd meglepi a lány hirtelen kérdése...jövők a tervre? Összegömböjödik az ágyon, kicsit hűvös van már. Gondolkodik. Tervek...ezen még sosem gondolkodott...
-Nem nincsenek igazán. Szeretném jól végezni a sulit, aztán talán még botanikát és valamien varázslást tanulok hozzá pluszba. Neked?-kérdi, kicsir érdekli Miss. Felületes válasza.* \nem gúnyolódásból van a név csak úgy jött\

*Megkövülve, szinte már rémültem hallgatja Samar beszámolóját a Nefariusról.1A gonosz...~*gondolja. Néha elgondolkodott azon, hogy mi is az a gonosz, de sose jutott sokáig, és nem foglalkozott vele. err itt egy kissé bizarr lány, aki előáll azzal, hogy ő bekerült erre a szakra. Hátborzongató, és az a hang meg a távolba meredő szemek. Szegény. Kedvesnek tűnik, valahol legbelül, de valami megváltoztatta. Valami nagyon borzalmas dolog. Lehet, ha megtudná, megőrülne, vagy depressziós lenne. és Samara, hogyan élhette meg? Bár ez csak elmélet, kósza gondoltamnetet, aminek se vége, se eleje, de lehet, hogy igaz. Valami miatt mintha kissé szenvedne a lány. Úgy magába, csöndesen, és e-miatt megkeseredett, felületes és rideg lett.*~Talán így védekezik ellene~*firtatja tovább. De a lány mintha csak tudná, hogy hallgatósága a szívinkfarktus közelében ját, gyorsan megpróbálja feloldani a fezsültséget. de az a fájdalom a hangjában...senkit sem nyugtat meg. Sőt, ez lehet, hogy csak magának szólt, hogy magát nyugtassa meg arról, amit mondott. A szeme olyan...üres, igen ez a megfelelő szó. Üres, sivár, kihalt. Mintha nem is lenne bennük élet. Hátborzongató, és akaratlanul és végigszáguldott a gerincén a hideg. Majd úgy, hogy seki se lássa, végighúzza az ujját valami furcsa em odaillő dolgon a könyökéén. Olyan mint egy ... egy...ragasztó csík. Mintha ott lenne valami...egy...egy sebhej. Eyg halvány dudor, egy seb maradványa. Valaminek ami régen történhetett, bár az ilyen testi emlékeknél nem lehet tudni. Heszperída óvatosa, nehogy bomba robbanjon felteszi az őt hirtelen annyira foglalkoztató kérdést.
-Azt meg honnan szerezted?-*mutat a sebhelyre.*-Persze nem akarom beleütni az orrom, és nem is rám tartozk, meg nem kell elmondanod ha nem akrod, mert semmi közöm hozzá, csak egy kérdés volt, és ennyi...-mentegetődzik a lány hideg szemei előtt.*

*Heszperída gondolatmenetében van némi valóság, ám szegény lány még a legvadabb rémálmaiban sem tudja elképzelni, hogy az ablakon kihajoló iskolatársával mi is történhetett. Ám még véletlenül sem hallhatott Samara hangjában egy csepp fájdalmat sem, az csak rideg és érzelemmentes. Arckifejezése pedig már fusztrálóan leírhatatlan. Hogy az előbbi szavakat csak nyugtatásként mondta volna? Esetleg magát akarta vele megnyugtatni? Nem. Ilyenről szó sincs. Ő már rég szembenézett az élet kegyetlen és groteszk valójával, amit mondot pedig csak is az igazság. A Nefarius szak megközelítőleg sem olyan gonosz amilyennek tűnik. Itt csak az a lényeg, hogy Te milyen vagy. Mélyet szippant a hűvös esti levegőből, majd mikor szobatársnője megszólítja- annak ellenére is, hogy elméletileg nem láthatja, hogy alkarján egy heg található, mivel Samara háttal áll neki- akkor csak megrezzen szája széle, de egy jó ideig nem mond semmit. Végül szemebe fordul Miss. Mindenttudniakarok szobatársnőjével és vonásai észrevehetően elsötétülnek.*
- Pontosan! Semmi közöd hozzá!* Vágja oda metszőn, majd csak ellép az ablaktól és visszasétál az ágyához. Hát igen.. Ő sem a megtestesült kedvesség ez már biztos.*

*Iedten összerezzen a szobában tartózkodó másik személy éles hangjától. Akaratlanul is hátrébb ugrik. Már megint elszúr valamit. Mindig ez van. Szomorúan mered maga elé.
-Sajnálom.--motyogja, nem szeretne senkivel sem összeveszni, erre tessék. A bőröndjéhez hajol, óvatosa, mintha ott se lenne. Emlékei vadul vágtáznak agyában, az előbb történtektől. Tengerföldön se szerették. Vagy aki a barátja volt, az vagy elment, vagy elcsábította a nagy "banda". Mindig ordibáltak vala, a megfélemlítettek közé tartozott. Azt hitte itt másképpen lessz. De tévedett. Mindig is vele volt a baj, mindig túl sokat szeretett volna tudni. Egy könnycsepp gürdült végig az arcán. Sietnie kell, még mielőtt elindul a könnyáradat. A mostohaapja is mindig így kiáltott rá. Ugyan ezen az éles hangon. Felkapta a törülközőjét, a tusfürdőjét, és az ajtó felé botorkált. Egy újjabb könnycsepp. Fejét lehajtja, és szó szerint kimenekül a szobából. Az ajtóban megtorpan és szomorúan suttogja.
-Sajnálom. Nem akartalak megbántani.-majd kiment az ajtón. Ahogy kilépett könnyei megállíthatatlanul el kezdtek peregni az arcán. Hüppögve rohant a fürdő felé. Újra vissza kell amjd jönnie, és szembenéznie Samara jogosan mérges arcával.

* Samara csak mered maga elé miközben leül az ágyára. Nincs szüksége senki sajnálatára, pont ezért nem is mondta el, hogy mi az a kezén. És ha rajta múlik soha senki sem fogja megtudni. Ám mikor szobatársnője felől gyanúsan huppögő hangott hall egyik szemöldökét felvonva pillant rá. Heszperída hiába is akraj, nem tudja elég gyorsan eltűntetni a könnyeket.*~ Jószívű, árva kislány. Ha így folytatja, nem telik bele két hónap és szétszedik, lelkileg roncs lesz.~ Gondolja magában a lány és csak fejcsóválva néz szobatársnője után. Őt aztán nem bántották meg, csak egyszerűen ilyen undok természete van. Nem a másik lánnyal van a gond, még ha szegény magát is okolja. Ő nem tett semmit, csak egyszerűen kiváncsi. Mint a legtöbb ember. Kár, hogy pont Samarát fogta ki...
A barna hajú lány egy ideig még nézi a csukott háló ajtót, majd végül erős hezitálás után bosszúsan feláll és kilép a szobából.*~Nem hiszem el, hogy ezt csinálom!~* Szidja magát és tekinetével az előbb sirva elrohanó lányt keresi.*