Lupavi karám

Tárgy: Lupavi karám Pént. Május 14, 2010 10:15 am

Itt tartják az iskola,és a diákok lupavijait.

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 24, 2011 3:01 pm

*Gyönyörű, szeles, napos délután gyönyörű állatok között, mi többet kívánhatna? Ezzel próbálja vigasztalni magát, amikor büntetőmunkára jelenik meg a karámban. Croxford professzor azt mondta, szóljon valakinek, hogy itt van, de nem talált snkit, nameg nem mintha kétperces munka lenne ez, itt lesz látástól vakulásig. Gatsugaa vidáman ugrándozik körülötte, és játékosan morog a többi állatra.*
- Hagyd már őket békén, te is itt fogsz vesztegelni, amikor nagy dög leszel. Jó, ha előre megbékélsz a szomszédaiddal.
*Egyenként kivezeti az állatokat a boxokból, kigereblyézi az elhasznált szalmát, új almot tesz be, friss vizet ad az állatoknak. Közben mindvégig arra gondol, hogyan süllyedhetett idáig egy finn arisztokrata család reményteli utódjának szerepéből. Ő csak kimondta, amit gondolt, elkényeztetett liba létére.
Az elviselhetetlen trágyaszag ellenére élvezi a hatalmas állatok társaságát, mindegyiket jól szemügyre veszi, vakargatja a fejüket, és dudorászik nekik. Legfőképp arról, hogy mennyire útál takarítani.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 24, 2011 3:16 pm

*Reményekkel telve sétálgat a birtokon, mikor meghallja a lány dudorászását. Mivel nem lát egy felügyelőtanárt sem a közelben, jobbnak látja, ha nem hagyja veszni a kétkezi munkát. Semmi dolga, és bárkinek szívesen igazolja, hogy órákon át szenvedett a takarítással. Lassan, nesztelenül közelít, de a szemfüles worg figyelmét nem kerüli el, így titokzatos belépőjének lőttek. Miután elcsitítja a farkast, kedves hangon szólítja meg a lányt.*
- Büntetőmunka? Kétlem, hogy önszántadból lennél idekinn, viszont nem látok felügyelőtanárt.
*Szórakozottan dől az egyik box ajtajának, és ráérősen nézegetni kezdi az állatokat. Be kell vallania magának, hogy fél a repüléstől. No de majd valamikor egy másik közeli életben...
A démonfarkas kezdeti gyanakvása lassan szertefoszlik, és Benjamin azon kapja magát, hogy az állat fejét vakargatva mosolyog. Cartina mindeközben szorgosan, és kissé elsietve végzi a munkáját.*
- El is felejtettem bemutatkozni. Benjamin Grey vagyok, az új Mentálmágia tanár.
*Mondja gépies, távoli hangon, elveszve a worg drótos bundájának megnyugtató érzésében. Valahogy sokkal jobban tetszik neki ez a szőrzet, amikor nem a saját testét borítja.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 24, 2011 3:29 pm

*Annyira belefeledkezik a dalolásba, hogy észre se veszi, hogy Gatsugaa elment a közeléből, és hogy a férfi figyeli őt. A professzor hangjára felugrik, és kiönt a padlóra egy fél vödörnyi vizet. Szerencsére magát nem sikerül leöntenie.*
- Igen, feleseltem Croxford professzorral, szóval... álmaim időtöltését kaptam. *Idegesen nevet. Nem elég, hogy egy ilyen megalázó feladatot kapott, még ide is jön ez a valaki, és sikerül kiöntenie egy vödör vizet. Nagyszerű. Csodálatos. Aztán a férfi bemutatkozik, és Caritna megembereli magát, hisz attól semmi jót nem mer várni, aki elmékkel zsonglőrködik.*
- Cartina Shawna vagyok. *Mondja röviden, amint kiönti az itatóba a vizet, és leporolja magát.* - Elnézést, ha durva a kérdés, de a professzor itt fog ácsorogni, amíg nem végzek?

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 24, 2011 3:37 pm

*Nem tehet róla, halkan elkacagja magát a lány durcás hangját hallva. Furcsán rezzen össze, nem szokta meg magától, hogy ennyire felszabadult lenne.*
- Igen, azt tervezem. *Mondja komoly hangon, majd elfojtja magában a vágyat, hogy egy szózuhatag kíséretében biztosítsa róla Cartinát, hogy neki sokkal durvább munkákban is volt része.
Csendben megvárja, amíg a lány befejezi a tennivalókat, aztán visszakíséri a kastélyba, hogy elmondhassa, nem lógott ki további csínyeket elkövetni.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 31, 2011 2:11 pm

*Kate csizmában érkezik a karámhoz. Ugye ma kezdődik a büntetőmunkája. Remek... úgy örül neki, mint derült égből villámcsapásnak. Mindenesre egész rétegesen van felöltözve, és miután megállapítja, hogy rajta kívül nem tartózkodik itt senki odasétál a karámhoz. Csak messziről szemléli a Lupavikat. Már ült ilyen lény hátán, és csodálatos élmény volt. Még pár nappal azután mikor idekerült. Aaron társaságában. * ~Őt is rég láttam már..~ *Lepillant órájára, mely már 3 óra tíz percet mutat. Lassan kéne érkezzen valaki...*

Vendég

*Egy manó jelenik meg Kate háta mögött.*
-Azt hittem már dolgozik! Robert Saron professzor úr küldött, hogy ellenőrizzem a büntetőmunkáját. És mondta, hogy ah bármi baj van akkor írjak neki! És úgy érzem írnom kellesz neki! Úgyhogy kezdje el dolgozni!*parancsol a manó a lányra és figyeli, hogy mit csinál Kate, ha hülyeséget tesz akkor úgyis csak a lány jár rosszul, mert akkor a manó szól Robertnek és bizonyára a szakvezető meghosszabbítja a büntetőmunka határidejét. Így jobb, ha a lány rendesen végzi a számára kijelölt munkát, amit ma tudott meg, hisz szakvezetője levélben értesítette, hogy mit kell tennie. A lányt nem értesítette a professzor, hogy elutazik egy időre az iskolából, ezért csak a manók fogják felügyelni a munkáját.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 31, 2011 2:55 pm

*A lány meglepődve pillant a manó felé. Ki nem állhatja ezeket a sunyi, kis haszonleső lényeket... Ha rajta múlna már mindegyik rabszolgamód élne. Nem mintha most nem dolgoztatnák őket, de akkor rosszabb sorsuk lenne, az biztos.*
- Miért nem a professzor jött ellenőrizni a munkámat? *Pillant a manóra kérdőn, majd csak felveszi a kesztyűt a kezére. Minél hamarabb elkezdi, annál hamarabb végez a mai napra.*

Vendég

-És te miért nem csinálod a munkádat, ha már olyan nagy okos vagy és büntetésbe juttattad magad.Én a te helyedben befognám a szám és behúznám fülem, farkam. Te meg itt pattogsz! Nincs bűntudatod? Nem szólal meg a lelkiismereted?*kérdezi a lánytól, felháborodva. Bizonyára a lánynak, hogy a manó nem nagyon szimpatizál vele.*
-Semmi közöd nincs ahhoz, hogy hol van a tanár úr. Bizonyára nem szereti a semmirekellőket és ezért küldött engem. Bár nekem is felfordul a gyomrom a haszonélvezőktől, akik nem csinálnak semmit csak teszik a fejüket.*mondja mérgesen a lánynak.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 31, 2011 3:42 pm

*Száját összeszorítva hallgatja a kis semmirekellő pattogását, ám úgy dönt hogy nem mond semmit. Ez még szóra sem érdemes. Hogy Saron hol van azt meg úgy tűnik ma már nem fogja megtudni, úgyhogy inkább csak belekezd a munkába. Egyébként ma nem ment fel szakvezetőjéhez bocsánatot kérni. Talán ha legközelebb találkozik vele megteszi. De még azt sem biztos. Mindenesetre a manó utolsó mondatát már nem tudja szó nélkül hagyni.*
- Most magadról beszélsz? *Kérdi mézes-mázosan, majd csak elhúzza a száját.* - Egyébként teljes mértékben meg tudlak érteni... nekem is mindjárt felfordul a gyomrom ha még sokat kell lássam azt az ocsmány képedet. *Mondja, és úgy tűnik az ellenszenv kölcsönös. Mindeközben megfogja a karám mellé támasztott lapátot, és azzal a kezében bemászik a Lupavik közé. Egy helyre terelgeti őket, aztán elkezdi felszedni az agyon taposott szalmát.*

Vendég

-Velem ne szemtelenkedj! Én nem Robert Saron vagyok, én bármit tehetek veled.*mondja mérgesen a manó.*
-Semmi jogod nincs hozzá, hogy így beszélj velem! Sokkal idősebb, tapasztaltabb, bölcsebb vagyok. Itt csak én emelhetem fel a hangom. És ha még egyszer így beszélsz velem, akkor írok is egy levelet Robert professzornak, hogy hosszabbítsa meg a büntetésedet és adjon nehezebb munkát. Például szolgálj ki egy egész iskolát reggel, délben, este majd utána takaríts el! Tudod milyen nehéz munka és csodálkoztok, hogy nem bírjuk a képeteket! Ti kis genyvirslik, azt hiszitek, hogy körülüttettek forog a világ? Semmirekellő, lusta banda.*mondja mérgesen a lánynak. Egy diák, ah erre tévedne akkor számára olyan lenne ez a párbeszéd, mintha a nagymama veszekedne unokájával.*

Vendég

*"Véletlenül" jár arra, amerre a fiatal prefektus gyötrése zajlik. Kihallgatja a párbeszédet a mocskos korcs kutya és a diáklány között. Azonnal felbuzog vérében a gyűlölet. Hogy merészel egy porszem, a varázsvilág mocskos szolgája parancsolgatni egy varázslónak. Legszívesebben darabokra robbantaná a kis dögöt, akár egy csótányt tapos el az ember, de uralkodik magán. Ennek ellenére azonnal cselekszik. Legerősebb mágiáját veti be, azt, melyben profi. Megváltoztatja a manó emlékeit. Az agyában új gondolatok jelennek meg, s az előzőek nyomtalanul törlődnek, s soha többé vissza nem hozhatóak. A megbabonázott manó úgy emlékszik, a professzor őt utasította a karám kitakarítására, Katet pedig soha életében nem látta. Ezek után odabilleg a lányhoz, s színpadias kedvességgel, lágy, szeretettel teli hangon szólítja meg.*
-Drágám hagyd ezt most! Majd én megbeszélem a professzorral, hogy a büntetésed másképp töltötted el. A manó majd megcsinálja helyetted. *S hogy nyomatékosítsa, rá is parancsol a korcsra.* -Manó, végezd el a feladatod! *Katehez fordul.* -Azonnal szükségem van a segítségedre, biztos vagyok benne, hogy a professzor nem fogja érteni. Kérlek gyere rögtön!
*Naná, hogy a professzor meg fogja érteni, ha egyszer beleülteti a fejébe annak az emlékét, hogy lekötelezettje a nőnek. Gonosz, undorító mágia ez, mellyel a leghatalmasabb pozíciókat is kivívta. Egyetlen egy személlyel szemben nem használta még soha, s az élete szerelme, Nathaniel volt. Maga után inti a lányt, s közben kedvesen cseveg vele.*
-Én Arnaelle vagyok az új elementálmágia professzor. Téged hogy hívnak? Szereted a szép virágokat?

Tárgy: Re: Lupavi karám Hétf. Jan. 31, 2011 7:42 pm

*A lány meglepetten pislog a felé közeledő nőre, miközben leteszi kezéből a lapátot. Közben az sem kerüli el figyelmét, hogy a manó furcsán kezd el viselkedni. Szimpatikusnak tűnik a nő, de mivel még soha az életben nem találkozott vele megtartja a kellő távolságot, és udvariasan, ám egész távolságtartóan szólal meg.* - Jó napot asszonyom! *Mondja és aprót biccent a nő felé. Mikor az parancsot ad a manónak, ki rögtön teljesíti is csak zavartan pislog.* - Elnézést, de megkérdezhetem, hogy mit művelt vele? Az előbb még majd feldöfött a szemeivel, most meg úgy viselkedik mint egy kezes bárány... *Céloz a manóra, akit egyébként egyáltalán nem kedvel.*
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e ez... *Mondja bizonytalanul, de végül mégis csak követi a nőt. Talán tényleg sikerül beszélnie Saronnal.*
- Elementálmágia professzor? Érdekes, az igazgatónő egy szóval sem említette, hogy új tanár érkezik. *Jegyzi meg, és kissé gyanakodva pillant fel a nőre. Aztán úgy dönt, hogy nem foglalkozik a kételyekkel, és halványan elmosolyodik.*
- Kate Wilson vagyok, Venatoris prefektus. És köszönöm, hogy megkímélt egy idegesítő házi-manó pattogásától, és a karám tisztítástól. *Kezéről pedig leveszi a kesztyű és egyszerűen leteszi a kerítésre. *
- Virágok? Hát... nem vagyok éppenséggel egy nagy virág rajongó. De kétségtelenül van pár gyönyörű példány..

Vendég

*A márciusi napsütésben vidám, könnyed léptekkel szalad a Lupavi karám felé. Boldog, hiszen nemsokára újra Lupavi Pilae mérkőzés lesz, ahol a Visus vadászát fogja csúnyán megalázni ügyességével és gyorsaságával. Nem kételkedik a győzelmében, hiszen ő Titania, a tündérek királynője! Valójában persze nem az, ám tény, hogy tündér volt az édesanyja, így vérében a lepke szárnyúak vére csordogál.
A karámhoz érve ráhangolódik lupavija, Oberon gondolataira. Az állat azonnal, mintha parittyából lőtték volna ki, szökken a lány mellé, s hosszú, rózsaszín nyelvével megnyalja Titania arcát. Nem csak a nyelve rózsaszín, úgy tetszik az egész állat a rózsaszín minden árnyalatában pompázik. Rikító szépség. Titania megsimogatja Oberon fejét, majd könnyed mozdulattal felül a hátára.*
-Repülj Drága Oberon! Repülj, ahogyan csak a tündérek tudnak!
*Kacag Titania. Oberon kilépdel a karám kapuján, majd szárnyra kap. A vadász lány nevetését messze viszi a szél. Egyenesen a Lupavi Pilae Arénába tart, hogy megkezdje a mai napra szént gyakorlást.*

Tárgy: Re: Lupavi karám Csüt. Márc. 24, 2011 6:23 pm

*Az indián beütéses félelf épp a karám felé veszi útját, egy kis gyakorlás sosem árt elven. Lupavija ahogy megérzi közeledtét izgatottan a karámhoz üget és rozsdabarna fejét a lány kezéhez dörzsöli. Szőrében elvétve zöldes és arany szín csíkok tűnnek fel, de az állat teljesen olyan mint a gazdája. Titokzatos és gyönyörű.
-Szia te szépség!-duruzsolja a lány, és megérinti az állat homlokát, mire elöntik Icecrystal érzései. Öröm, izgatottság, kíváncsiság és nyugalom. Légzése lassan lelassul, majd egy könnyed mozdulattal átlendül a karám kerítésén.-Ne aggódj, gyakorlunk egy kicsit. A földbe kell tipornunk a custodist.-magyarázza, mire Icecrystal megrázza fejét és halkan felmorog.-Igen, egyet értek drágaságom, mi fogunk nyerni, és az ellenfél majd el süllyed majd szégyenében.-duruzsolja, és elegánsan felugrik a lupavija hátára. Még kiskorában kapta, így együtt nőttek fel, ismerik egymást és megbíznak egymásban. Katjat ezért is tartják furának és rejtélyesnek, de mondjon aki amit akar, a lány ilyen és kész. Végül is mi izgalmas van abban, ha rögtön mindent tudunk a másikról? Semmi. Viszont ha valaki őt meg akarja ismerni akkor jól meg kell ismernie, nyomozni és kutatni kell utána. nem könnyű a bizalmába férkőzni, nem másképp a barátai közé. De ha valaki eljut odáig akkor onnan nincs menekvés, és megismerheti ezt a csodás és misztikus lányt és lupaviját Icecrystalt. Amint biztosan ül az állat erős hátán ujjaival beletűr a szőrébe, ráhajol, átöleli nyakát és mélyen beszívja az illatát. Mindig is szerette ezt az érzést, és illatot. Fantasztikus.
-Jól van Crystal. Gyerünk, egy kis esti repülés nem árt senkinek sem, sőt még gyakoroljuk is a tájékozódást. Gyerünk!-kiáltja, és az állat oldalához szorítja cipő nélküli lábát. Mezitláb van, nem csoda ha furának tartják. Egy csőfarmer és egy lenge drapp ujjatlan van rajta, felette egy fekete kardigán, hisz még sincs olyan meleg. Vezényszavára a lupavi kozogni kezd, majd ügetni, végül vágtába kezd, kecsesen és könnyedén átugorja a kerítést és már szállnak is felfelé a sötét éjszakában, egyenesen a csillagok felé. Valahol a távolban egy bagoly huhog, semmi más nem zavarja a tökéletes csendet...csak Icecrystal szárnyainak halk suhogása.*

Vendég

*A bemutatkozáson sokat töpreng.*
-Északi lány vagyok, finn arisztokrata, de esküszöm, még soha az életben nem hallottam rólad. egyébként Elizabeth Shawna vagyok, többszörös szépségkirálynő és híres színész. Persze itt nem tudok a karrieremre koncentrálni, de nem is baj. Kezdett már kicsit sok lenni a rajongásból.
*A pipára nézve kicsit elhúzza a száját.*
-Te ilyet szívsz? Jó ég... Ha anyám ilyet látna rajtam, kitaposná a belemet is. Amúgy, szerintem Veterisben lehet venni. kilóghatunk együtt, ha gondolod, elég jól ismerem a várost. csak el kell kerülni a tanárokat, mert tudod... hétvégi hülyeség. Utálom az ilyesmit. Minek tiltanak ki hétköznap, ha amúgy sem csinálunk a kastélyban semmit?
*Vár némi megerősítést lázongásához, miközben a Rémtan tisztást nagy ívben kerüli ki. Ha Arnaelle meglátná, hogy a vizsga helyett egy sráccal lóg, lehet, hogy elbúcsúzhatna a bizonyítványától. A karámhoz érve végigtekint a tarka, csiricsáré szárnyas farkasokon.*
-Ültél már lupavin? Eléggé feltörheti a hátad a kard, családi örökség ide, vagy oda. Nade te tudod. Én azon a hófehéren szoktam ülni, az úgy illik a személyiségemhez.
*Magához inti a könnyed testű szárnyas farkast.*
-Gyere Angel. Ma is együtt repülünk.
*A fiúhoz fordul.*
-Ha másodéves leszek, megveszem ezt a kis szépséget. Kell nekem. Neked melyik tetszik?
*Felül Angel hátára, egészen a nyaka tövébe, hogy ne akadjon bele a hatalmas, hófehér szárnyakba. Indulásra kész.*

Vendég

* A bemutatkozás hatására elkezd gondolkodni, ez meg is látszik arcán.*
- Megbocsáss Elizabeth, de még én sem hallottam rólad, arisztokrata ősök, szépségipar és filmművészet ide-vagy oda. Valószínűleg azért van mindez, mert atyám kitiltotta a televíziót a házunkból, csak anyám pinceszobájában van egy, de én oda soha nem mehettem be.
* A pipája csutoráját szájába veszi, óriásiakat szív bele, vastag, fehér füstkígyó hagyja el száját. *
- A pipámat én faragtam magamnak, tudom, nem tökéletes, de atyám nem halmozott el anyagiakkal, habár nemes elf. Valószínűleg azt akarta, hogy képes legyek a saját lábamon is megállni. Jelenleg pocsék a helyzetem az anyagiak terén, az elmúlt két hétben lopni kényszerültem a megélhetésért, remélem, apám hamarosan küld csomagot nekem. Igen, ilyet szívok.
* Néz pipájára *
- Nincs benne kátrány, csakis nikotin, habár ez a dohány nem a legjobb.
* Nyújtja a pipát a lány felé.*
- Szippants bele, meglátod, nem is olyan szörnyű!
~ Na, kérlek, hadd nevessek, ahogy letüdőzöd az első slukkot! ~
* Amint meghallja a kilógás lehetőségét, megcsillan szeme.*
~ Végre valaki, aki hasonlóan gondolkodik, mint én, kilógni! Ennél jobb buli, ráadásul az első nap! ~
- Igen, szeretnék veled a városba menni. Lupavin még sosem ültem, habár griffen és lovon több ízben. Azt hiszem, repkedés közben mégis csak itt kéne hagynom ezt a kardot. Annak a fekete, bolyhos szőrű jószágnak sem igazán tetszik a fegyver.
* Mutat egy sarokba húzódó, láthatóan vadabb természetű, gyönyörű lupavi felé. A jószág szétterjeszti hatalmas, enyhén sérült, fekete tollakkal teli szárnyait.
Hykarion az apja nyelvén szól hozzá:*
- Illon azzer ti nomerra, Sil, lonerr dinno al sarron, lupee.

» Lupavi Pilae Aréna