Robert Saron rezidenciája

First topic message reminder :

A szobát és a folyosót egy vörös színű bükk fából készült ajtó választja el. Itt lakozik a bájitaltan tanár, aki mindenkit szeretettel lát szobájában és óráján is. Ő nem arról híres, hogy kiabál vagy szigorú a diákokkal, hanem ő az aki nagyon kedves, vicces és szereti az embereket. Aki belép a szobába egy asztalt lát ami mellett egy polc van azon lámpa és a lámpa mellett egy tükör. Az íróasztal mögött pedig könyvespolc van, természetesen bájitaltanról szóló könyvek vannak a polcon. Az ajtó mellett egy ülőgarnitúra van és az előtt egy kis asztalka található, mellette pedig egy fehér színű fotel. A fotel és a szekrény között egy bárszekrény van. Itt mindenféle ital és poharak találhatóak, ebből természetesen fogyaszthatnak a vendégek. A professzornak nincs semmilyen állata, ezért tiszta a szoba. Az asztalkán egy kis kék színű hamutartó is van, mert a tanár úrról köztudott, hogy dohányzik, de csak itt a szobájában, nyitott ablak mellett, a diákok előtt nem cigizik, hogy ne mutasson rossz példát nekik.

*Robert felugrik a helyéről és az ablakfelé húzza a dohányzóasztalt, hogy jobban odaférhessen Cartinához. Végighallgatja a lány kérését, s odamegy az ajtóhoz. Tapsol egyet, és utána szétnyítja tenyereit, melyben egy kék színű gömb jelenik meg, közel hajol a gömbhöz, pár másodpercig úgy áll némán, majd félhangosan a gömbtől elhajolva mondja a varázsigét.*
-Luminis Dictum*majd összezárja két tenyerét és a gömb eltűnik. A gömb egyenes Cartina testvéréhez kerül, akárhol van a lány, a gömb megtalálja és Robert professzor hangján elmondja neki, hogy Cartina rosszul lett és a gyengélkedőre fog menni. S azonnal keresse meg testvérét. Robert prof. visszafordul Cartinához, segít neki felállni, majd átkarolja és elindulnak a gyengélkedő felé.*

*Alig áll a lábán, bár szinte le sem ülepedik rá a párbaj súlya, amíg Narcissus ezt nem említi.*
- Bármikor szívesen kísérek egy ilyen derék bajtársat bárhová. *Mondja végül fáradt mosollyal.* - Saron professzor nem fog örülni, hogy ilyenkor zavarjuk, de hát ez természetes. Úgy vélem, maradnom kell, hogy teljesebb képet adhassunk neki a történtekről. *Mondja, majd fáradtan leül a bőröndjére, és gépiesen vakargatni kezdi a worg fejét. Még nincs itt az ideje a pihenésnek. Előbb szeretné biztos kezekben tudni Heszperídát ő is.*
- Előbb szeretném biztos és hozzáértő kezekben tudni Heszperídát, aztán majd mindenki pihenhet. *Mondja, ügyelve arra, hogy ne bántsa meg a szavaival a fiút. Heszperída nem is lehetne most nagyobb biztonságban.
Tekintetét az ajtóra szegezi, és vár.*

//Saron professzorra várva, FAGY//

- Elnézést, hogy zavarjuk, professzor... *Mondja előzékenyen, amíg bemennek a rezidenciára.* - A helyzet az, hogy támadás ért minket a Dimenzió Kapuk Ligetében, ahogy a kirándulásról jöttünk visszafelé. Heszperída valami varázslattól mély álomba merült, és a mágus... Narcissus, nem emlékszem, mi volt annak a bájitalnak a neve? *Kérdi a fejét fogva. A fiúra hagyja, hogy előadhassa a kérését, ő pedig megtámasztja magát az egyik fotel támláján, és próbál erőt gyűjteni.*
~ Lehet, hogy mégiscsak el kellett volna mennem aludni, de ahogy kinézek, elájultam volna valahol a lépcsőkön. Jobb ez így.
*Az apró worg már cseppet sem fél, és kíváncsian böködi a lábát tömpe orrával. Szája sarkában erre megjelenik egy halvány mosoly, és tovább figyeli a történteket.*

//Csak hogy haladhassunk is, meg ne is, meg mittudomén. Meghagyom Narcissusnak a lehetőséget, hogy ő adja elő a bájitalos kérést, mivel Heszperída hozzá tartozik inkább. //

- Rendben. *Mondja egy hosszú mérlegelésnek tűnő idő után, ami csupán a fáradtság leküzdésével telt. Nem szívesen hagyja ott a történet sűrűjét, de mivel Narcissusból még ki is nézi, hogy tényleg szólni fog, ha azt ígérte, nyugodtan távozik. Lassan felnyalábolja Gatsugaa-t és a poggyászát, majd egy kisebb megszédülés után kitárja az ajtót, és így szól:*
- Kellemes ünnepeket, professzor, és neked is, Narcissus. Majd megkereslek téged, hátha tudok segíteni.
*Azzal egy hosszú pillanat múlva kilép a folyosóra, bezárva maga mögött az ajtót. A folyosón lassan csoszogva ér el a szobájáig, ahol szinte rögtön álomba merül az ágyán, ahogy van.*

//Most kb. így is érzem magam, csak ne lennék inszomniás. Nagy családi összejövetel, juhé.//

*A fiatalság belép rezidenciájába és hallgatja a történetet, miszerint megtámadta őket egy varázsló, aki azt is megmondta, hogy milyen bájitalt kell elkészíteni, ahhoz, hogy Heszperída felébredjen.*
-Nos, először is, a Felixitas bájital elkészítése könnyű. A felixus nevű növény gyökeréből, a macskagyökérből, páfrányból és tengeri zaccból készül. Egyedül a páfrány kellemes szagú, a többi hozzávaló nagyon büdös. Nos akkor kezj is neki.*Odamegy szekrényéhez, melyből elővesz egy nagy dobozt és kiveszi a hozzávalókat. Majd egy kisebb fajta üstöt, vágótála, kést is elővesz.*
-Tessék itt van. Kezdj is bele. A felixus gyökerét a vágó tálon vágd le, majd tedd bele az üstbe. A macskagyökért vágd félbe és azt is tedd bele az üstbe, a páfrány, apródarabokra vágd és tedd félre, és most a folyékony tengeri zaccot öntsd bele az üstbe és rá szórd a felvágott páfrányt. Kezd el melegíteni, majd kevergesd először háromszor balra, majd kétszer jobbra, utána egy kis szünet és ismét kavargasd, de most háromszor jobbra, utána kétszer balra. Ezt a folyamatot ötször kell megcsinálni, majd abba kell hagyni a kavarást és várni kell két perc, hogy az alatt megfőjjenek a hozzávalók, majd mikor kész. Akkor egy fiolába tedd a megfőtt bájitalt, és a fiolát tedd Heszperída orra alá. Ha ettől se kell fel, akkor valahogy meg kell itatni vele!

*Spontán hálálkodásban tör ki, de csak férfias keretek között. Két kezével ragadja meg Saron jobbját, és hozzá illő erővel rázza meg a férfi kezét.*
- Igazán köszönöm! Lekötelez. Nem is tudom, hogy hálálhatnám meg.
*Majd összeszedi magát, a hóna alá csapja a dobozt, és egy torokköszörülés után folytatja.*
- Mindazonáltal nem akarom feltartani magát. *Itt a félretett újság felé sandít.* - És nekem is van még jópár elintézni valóm ma. Remélem, megbocsátja, de rohannom kell. Szívesen látom a rezidenciámon bármikor, Professzor.
*Azzal elbúcsúzik, és még pár köszönet után kilép az ajtón, és siet a dolgára.*

//A mesélés előkészítése nagy meló ám. Szeretném, ha haladnánk, így előre fogom megírni a játékmenetet.*