Oszlopcsarnok

Tárgy: Oszlopcsarnok Hétf. Május 03, 2010 11:47 am

First topic message reminder :

Ez az előcsarnoka az iskolának.Hatalmas,ódon,faragott oszlopok vannak körös körül,s mindenhonnan hosszú,kanyargós lépcsők vezetnek a felsőbb szintekre.Valamint van itt még három folyosó.A jobb oldali a katakombák felé vezet,a középső és a baloldali pedig a földszinti termekhez.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Hétf. Jan. 10, 2011 1:48 pm

* Geronder még fel sem ocsúdik,máris léptek zaja hatol az agyáig.
Felkapja a fejét,s egy magas,sötét hajú ember férfival találja magát szemben,aki máris rázúdít egy rakás információt.
Felpattan a csomagjáról,majd gyorsan meghajol,s mikor felpillant,olyannyira jól ismert manós mosolya sugárzik az arcán.*
-Jó nagyot kívánok tanár úr! *mondja vidáman.*-Geronder Si'Nafay vagyok. *mutatkozik be illedelmesen.*-Leendő Custodises tanuló.
*Mire ezt kimondja a bőröndök el is tűnnek,csak Dellwar marad ott egykedvűen a kalitkában.Így a FIÚ megragadja,és ölbe kapja a nagy kalitkát.*
-Rendben! *biccent,majd a kérdésre máris özönleni kedz a hosszadalmas válasz.*
-Cryonathból jöttem,a Sellők Tengere mellől,nem onnan a tengerből,csak mellőle,ott van a kis birtokunk,meg a házunk,amit csak Movárnak hívnak,eredetileg Manóvár volt a neve,de a lekopott bár betű meg ékezet a tábláról ami ki volt téve,és apának nagyon megtetszett ez a megnevezés,ezért úgy hagyta.Na meg drága a festék.... elég hosszú volt az út,és fáradt vagyok rendesen,de örülök,hogy itt vagyok,és remélem,hogy a többiek is örülni fognak.Úgy hallottam itt nem csak emberek vannak,remélem befogadnak majd. *hadarja el gyorsan komor arccal,majd a végén elhallgat,s egy széles vigyort villant a férfi felé.*

Vendég

-És hogy szólíthatlak? Geronder vagy van valamilyen beceneved is, amin szólíthatnak téged a tanárok?*kérdezi mosolyogva.*
-Movár, ez aranyos.*mondja a fiúnak.*
-És már sokat hallottál az iskoláról?*egy újabb kérdés a srácnak.*
-Sajnos, nem én vagyok a szakvezetőd pedig rendes srácnak tűnsz és biztos vagyok benne, hogy hamar befogadnak, de ha bármi baj van rezidenciám a második emeleten van.*a mondat után egy újabb mosolyt küld a fiú felé. Jó kedve van a professzornak és az iskolában ritkán lehetett mostanában mosolyogni.*

//Következő hozzászólásodat ide írd: https://electusacademia.hungarianforum.com/t60-faun-halo //

Vendég

*Az új fiú izgatottan lép be a hatalmas csarnokba, tekintete mindent megcsodál, már várja azt, hogy nefariusos legyen. .Éjfekete ruhája és fekete cilindere már szembetűnő lenne az embernek. Kevés csomaggal érkezik, pakkja alig áll egy kis kézipoggyászból és egy bőröndből. Kinézetre egy átlagos fiú, fekete hosszú hajjal, szeme egyben elárul mindent, bánatot, feszültséget és elszántságot .
-Hát megérkeztem, végre itt vagyok! ~ Remélem jól fognak fogadni a többiek~
*Várakozással teli perceket él most át, mert egyenlőre egyedül áll a csarnok közepén*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 6:52 pm

*Lassan libeg le a lépcsőn. Lábai alig érintik a földet, arca hideg, maszkszerű, mint mindig. Egyszerűen képtelen elsajátítani a mosolygás művészetét. Mor'gorughban felesleges is, de itt talán nem ártana. Ahogy a kertbe indult, egy fiatal diákot lát meg. A csomagja alapján most érkezett. Arca kevésbé kegyetlen ábrázatot ölt, ahogy odalépdel a sráchoz.*
-Üdvözöllek a csodák és varázslatok birtokán, az Electus Akadémián. A nevem Beluramor Mortes Fellina. Téged hogyan szólíthatlak? Melyik szakba kerültél?
*Ezek azok a kérdések, amiket az igazgatónő instrukciói alapján jó előre bemagolt. Üres, színtelen hangon darálja, tekintetében tompa üresség játszadozik, s ahogy a fiú közelebbről megnézi, láthatja, hogy a nő soha nem pislog.*

Vendég

*Válaszolna, de hirtelen elakadtak szavai. A csodálkozástól még mindig amit eme iskola ad neki, vagy a nőtől aki éppen üdvözölte és szóra bírta*
-Jó estét kívánok, Cortez Frost vagyok. Szólítson csak Corteznek. Nefarius szakra kerültem be.
*Arcán egyszerre észrevehető a félelem és a boldogság. *
-Ön melyik szakvezetőséghez tartozik? ~Remélem nem veszi tolakodásnak, hogy így faggatom.~

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 7:10 pm

*Hatalmas ezüst íriszei végigmérik a fiút. Nem ember, ezt azonnal látja. Vámpirikus, démonikus teremtménynek tűnik. Sok ilyennel volt már dolga. A sápadtság és a tompa, hullaszín bőr azonnal elárulja.*
-Nos Lord Cortez, én vagyok a szakvezetőd, és egyben a legfőbb tanárod a négy év során, vagy akár a hat év során. Tőlem fogod megtanulni a benned rejlő sötétséget és gyűlöletet irányítani.
*Talán rémítő lehet, mennyire élesek a szemei. Int egyet, mire a csomagok köddé válnak.*
-A szobádban fognak várni rád.
*Darálja gépiesen.*
-A házirend alapján este 10órától takarodó van, így csupán kivételes helyeken, mint a klubhelyiség, a hálószobád, a kávéház, az Acéldarázs Bár és egyéb hasonló létesítményekben tartózkodhatsz, különben büntetőmunka lesz a jussod.
*Rá akar rémíteni a tanulóra, ezért fagyos hangon közli.*
-Élőhalott vagyok, tehát soha, de soha nem alszom. Nem ajánlom, hogy mint a szakom tagját, meg kelljen, hogy büntesselek!

Vendég

*A fiú bólint.*
-Tanár nő kérem! *szólítja meg a nőt*
-Meg tudná nekem mutatni, hogy a klubhelyiségünk merre van? ~Valami nagyon furcsa van ebben a nőben, nem tudom mi lehet, de azt tudom, hogy első pillanattól fogva kedvelem őt. ~
*Várja a választ nagy csillogó szemekkel, hátha meg tudja enyhíteni a komorságát a vezetőnőjének. *

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 7:29 pm

~Okos kölyök. Nem lesz vele sok gond. Majd kiderül, hogy esze és a szíve is helyén van e. Majd jövőhéten. A Pensumon. Minden kiderül.~
*Jegesen kacag magában, hiszen nevetni csak ott, csak úgy tud, de kívülről üres, és mozdulatlan. Végül, hosszas fürkészés után válaszol.*
-A klubhelyiségetek, a Halálhozók Tornya a 3. emeleten van, a hálószobád viszont a kollégiumi szárnyban, egy teljesen másik helyen. Ha valóban fel akarsz odáig sétálni, hát legyen. Megmutatom a rezidenciámat is, ahol éjjel nappal megtalálsz.
*Ezt egyszerre veheti invitálásnak, és puszta rideg ténynek is. Mindenesetre nem bánja meg, ha elfogadja.*

Vendég

~Ezt az "ajánlatot" nem utasíthatom vissza, hiszen jó az ha a vezetőmmel jóban vagyok~
*Határozott igent válaszol. *
-Tanárnő kérem, a klubhelyiségekben ugye lehet dohányozni? ~Nah most fog lefejezni... ~ *Elpirul*
*A féllény alig várja, hogy hosszasabb beszélgetésbe tudjon a tanárával elegyedni. Ő amolyan felnőttesnek érzi magát, hiszen az árvaházban csak magára számított és senki másban nem bízhatott meg, csak önmagában. *
-Másik tanárokat hol lehet megtalálni, ha esetleg a tantárggyal kapcsolatban valamit nem értek akkor el tudjam őket is érni. ~Most már tényleg tolakodónak fog venni, hogy ennyit kérdezősködöm, de amit muszáj megkérdezni, azt muszáj megkérdezni~

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 7:44 pm

-Akkor induljunk is.
*Mondja hidegen és előre megy, hogy mutassa az utat. Közben beszél hozzá.*
-A Halálhozók Tornyában lehet. Azon kívül a Dohányzóban és a Birtokon.
*Ránéz a srácra.*
-Nem áll túl jól a sápadt bőrnek a vörösödés. Javaslom, hogy tanulj meg uralkodni az érzelmeiden, különben nagy bajaid származhatnak belőle a nekromancia órákon. Ne érts félre, ne hideg és érzéketlen légy, csupán tartózkodj a heves érzelemkimutatásoktól. Manipulálhatóvá tesz.
*Ritka, hogy jótanácsokat osztogat, de ma valahogy jobb kedvében van, mint máskor. Valahol a lelke mélyén egészen jóleső érzést érez, hogy ma sem csak a beidegződött kényszer miatt főzött, hiszen lesz vendége, aki megeszi, ahelyett, hogy ki kellene dobni. Gyűlöli, hogy csupán szagok alapján érezheti az étel szépségeit. Bezzeg, amikor még volt saját teste. Nos, de ez is megteszi.*
-Minden tanárt a rezidenciáján találsz. Ha bejártad az egész birtokot, mindent ismerni fogsz. Nem vagy fáradt?

Vendég

*Az éj leple alatt érkezik, nehogy rátaláljanak Ők. Hogy kik azok az ők, azt maga sem tudja biztosan. A képzelete játszik vele, bár ezt még fel sem tudja fogni, s így állandóan menekül a vélt veszély elől. Nem evilági véleaszépségét fekete hajával és arcba hulló csuklyával fedi el. A kristály a nefariusba osztotta. Nem igazán tudja, hogy ez mit jelent, de valami belső melegséget érez a gondolat iránt. A csarnokba érve megtorpan. Túl nagy, túl tágas! És ha Ők is itt vannak? Hátrál pár lépést, s komolyan fontolóra veszi, hogy itt, a célban egyszerűen visszafordul, és elrohan.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 9:49 pm

*Épp visszafelé tart a szobájába a pince felől, mivel rájött, hogy ilyen későn nem lenne illendő zavarni Saron professzort. Maga elé nézve,hosszú léptekkel halad az oszlopok erdejében, amikor meglát egy suhanó árnyat. Megtorpan, és közelebb lép hozzá.*
- Szép estét. Új diák vagy? Én Benjamin Grey professzor vagyok, hadd segítsek az eligazodásban.
*Kicsit meglepi, milyen közvetlen a lánnyal. Biztos távolból figyeli, hogy ne ijessze meg.*

Vendég

-Wáááh!
*Úgy összerezzen a hirtelen hangtól, hogy egyetlen csomagja kihullik kezéből. Másik kezét a szívére teszi, úgy próbál úrrá lenni a hirtelen jött rémületen.*
-I...i...igen, új vagyok! *Hebegi.* -Monic Tylor azaz... izé... Tyler. Monic Tyler.
*Egy professzor. A tanár közelsége lassan megnyugtatja. Már nem remeg annyira, és zavarában a csomagját is felkapja a földről. Úgy áll ott, mint egy halom szerencsétlenség, de bájos arcának még ez is jól áll. Olyan, mint egy szende szűz, akinek megkérték a kezét. Először halálra rémült, most zavarban van. Később pedig örömmel fogja kezelni a helyzetet.*
-Ö... örülök, hogy me...megismertem.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 10:02 pm

*Benjamin félig hátat fordít neki, hogy ne érezze magát rivaldafényben a lán, ha már így a frászt hozta rá. Hiába, az állati beidegződések... Válla fölött néz a lányra, amíg az megnyugszik, s csak akkor lép majd hozzá közelebb.*
- Bocsáss meg, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos. Itt biztonságban vagy, Monic. Örülök, hogy találkoztunk.
*Megpróbálja felidézni az ilyenkor alkalmazanó protokolt. A tanáriban már látta valahol a listát, pontokba szedve...*
~ Csomagok!
- Megengeded, hogy a szobádba vigyem a csomagodat? *Kérdezi esetlenül, de próbálja olyan férfi látszatát kelteni, mint aki biztos a dolgában.*

Vendég

*A lány csak hevesen bólogat, közben szemei úgy cikáznak az oszlopok között, mintha máris körülötte lennének Ők, s arckifejezése leginkább azt tükrözi, mintha már a nyakát is nyiszálnák. Behúzódik a professzor nyújtotta vélt menedékbe, onnan pislog körbe.*
-Ön mit tanít?
*Kérdi nagyon halkan, szinte suttogva. Követi a professzort, bármerre is megy, hiszen fél attól, hogy egy ekkora helyen esetleg egyedül maradhat.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 10:17 pm

*Egy csettintéssel elküldi a poggyászt a lány szobájába, majd mivel Monic majdhogynem szó szerint hozzábújik, jobbnak látja, ha a folyosók felé veszik az irányt, ahol kisebb a tér.*
- Mentálmágiát. Lényegében az elsőéveseknek illúziókeltés a tananyag. Erről jut eszembe, te melyik szakra kerültél?
*Kérdezi, miközben óvatosan a kollégiumi részleg felé tereli az ijedt lányt. Még alig tettek meg pár lépést, amikor kibukik belőle egy ártatlan kérdés:*
- Nem innál meg egy teát, amíg lenyugszol? Úgy láttam, félsz egyedül.

Vendég

-Jobban esne egy szál cigaretta. *Motyogja erőtlenül.* -A nefariusba kerültem, bármit is akar ez jelenteni.
*Láthatóan fogalma sincs sem az iskoláról, sem a szakokról.*
-Egy Ney'marath nevű nő adott nekem egy medaliont, ami ide röpített, aztán elporladt. *Felnéz, hogy hisz e neki a professzor.* -De komolyan. Ilyen kicsi, rózsaszín kristály szerű dolog volt. És hamuvá lett!.
*Az illúziókon eltöpreng egy percet.*
-Illúzióval láthatatlanná lehet válni?

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 10:33 pm

- Nos, a dohányzószalon jó magasan van, de ha haladéktalanul rá akarsz gyújtani, az irodámban megteheted, ott van, az az ajtó.
*A szobája ajtaja felé mutat, és bíztatóan mosolyog. Maximum szagelszívó bűbájt fog alkalmazni pár napig.*
- A Nefarius azokat a diákokat gyűjti egybe, akiket ... hadd fogalmazzak hétköznapian, a sötét, halállal és fekete mágiával kapcsolatos dolgok érdeklik.
*Elgondolkodik, hogy egy ilyen félős lány hogy kerülhetett a sok féldémon közé. A lány arcát még takarja a csuklya, így nemigen tud róla többet megállapítani.*
- Hiszek neked, hisz a mágia világában nincs lehetetlen. És igen. Láthatatlanná is lehet válni.
*Habozik, hogy gyorstalpalóként be is mutassa-e, de úgy dönt, csak a kezét tünteti el. Az még nem árthat.*
- Bár az az igazság, hogy ha csak be nem lógsz az óráimra, téged nem foglak tanítani... órarend szerint.
*Bátorítóan kacsint, majd gondolatban be is húz magának egyet.*
~ Te egy professzor vagy, nem egy 21 éves drogdíler. Hagyd abba az emberek magad köré csábítását, melák.

Vendég

-Sötét dolgok, halál és fekete mágia. Az jó. Ezekkel már foglalkoztam. Azóta követnek Ők! Az nem jó!
*Ők említésére körbenéz, majd suttogva megkérdi.*
-Nem tudja engem is láthatatlanná tenni? Vagy megtanítani, hogy hogyan legyek láthatatlan?
*A szoba említésére csak megrázza a fejét.*
-Inkább felmennék. Minél messzebbre ettől a nagy csarnoktól. Nem érzem jól magam a nagy nyílt terepeken.
*Szomorúan néz a professzorra.*
-Gondolom nem vagyok elég tehetséges hozzá, hogy az órájára járhassak...
*Egy a teljesen tömör véleménye önmagáról. Tehetségtelen kis senkinek érzi magát, aki rémlényeket szabadított az Akadémiára.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 10:50 pm

- Szó sincs arról, hogy nem lennél elég tehetséges. Sőt, ha már foglalkoztál mágiával, az előbbre tesz, mint pár embert itt az akadémián. *Mondja.* ~ Gondolom...
- Az a helyzet, hogy én a Visus szakra járókat tanítom. Persze ha szánsz rá időt, szerintem nincs leírva a szabályzatban, hogy ne taníthatnálak meg. De csak egy feltétellel: ha nem arra használod, hogy óráról lógj.
*Mosolyogva néz a lányra, majd eszébe jut, hogy neki még feladata van.*
- Nos, most már tudod, hol találsz, ha szükséged van valamire. A szobád az Unicornis háló nevet viseli, és azon a folyosón található, arra. Az ajtón fel van tüntetve a neved is. *Mondja, és megmutatja a helyes irányt.*
- Este tíz órakor van takarodó, ezért ha ilyen későn, tanári felügyelet nélkül a folyosón talál valaki, büntetőmunkát is kaphatsz, szóval vigyázz.
*Igazából nem tudja, hova tegye az "Ők" dolgot, így még egy utolsó mondatot intéz a lányhoz.*
- Ha gondolod, elkísérlek, hogy ne tévedj el.

Vendég

*Megtorpan.*
-Akkor... megtanítaná nekem?
*Kezd a profeszor előtt is nyilvánvalóvá válni, hogy a lány arra gondolt: most azonnal is megtanulhatná.*
-Megígérem, hogy nem használom fel alantas dolgokra, csak arra, hogy megvédjem magam.
*Őszinte barna tekintete kétségbeesetten keresi a professzor szemeit. A szobára és az irányra csak bólint, de addig nem indul el, amíg nem kap választ.*
-Köszönöm, meg fogom találni. Vannak mások is abban a szobában?
*Szeretné, ha üres lenne, így nem kellene amiatt aggódnia, hogy Ők a szobatársait is meg fogják támadni, nem csupán őt. Még egy lidércnyomásos éjszaka. Cseppet sem várja. ilyenkor forró csokit szokott szürcsölni, és addig marad ébren, amíg csak bírja a szervezete. Olyankor nem szokott rémeket látni.*
-Ka...ka... kaphatnék egy bögre forró csokit?
*Tudja jól, mennyire gyerekesnek hangozhat ez, de hát még gyerek. Egy 15 éves tinilányka, akinek a családját lemészárolták az általa megidézett szellemek, melyek véletlenül ragadtak ezen a síkon. Szövevényes múltja van a fél véla lánynak.*

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 11:07 pm

*Lemondóan, és egyben szórakozottan sóhajt egyet, majd játékos hangon mondja ki a "varázsszavakat".*
- Hát persze, hogy kaphatsz.
*Miközben a szobája felé tereli a lányt, próbál válaszolni minden más kérdésére is.*
- Úgy tudom, az a szoba még üres. Ha túlontúl magányos lennél, áttehetlek máshová is.
*Majd gondolkodni kezd a láthatatlanság dolgon. Későre jár, lehet, hogy már fáradt szegény Monic, és nem akarja, hogy kudarc érje rögtön az első napján, de... túlzottan jó szíve van.*
~ Majd megtanulsz tanár lenni holnap.
- Megpróbálhatjuk akár még... ma is, ha szeretnéd.
*Tovább terelgeti a lányt az Unicornis háló felé, és nagyon reméli, hogy senki nem látja őket. Egyrészt későn, másrészt be nem jelentett különórán.*

Vendég

-Köszönöm.
*A szobába jobb szeretne egyedül menni, így várakozva pillant a professzorra. A terelgetésre nem nagyon reagál, csak nagyon lassan, milliméterről-milliméterre tudnak haladni, közben folyton néz kérlelő őzike szemeivel.*
-Nagyon szeretném, ha még ma meg tudná mutatni. Boldoggá tenne, igazán.
*Elpirul. Megint félre fogják érteni, mint mindig. Te jó ég! Vajon kicsaphatják azért, mert egy tanár azt hitte, kikezdett vele?*
-Mármint nem úgy értem, hogy boldoggá, csak nagyon örülnék neki.
*Remeg a szája, és kissé elfehéredik a pirulás alatt.*
-Nagyon örülök, hogy üres a szoba. Nem szeretnék senkit felébreszteni járkálással és beszélgetéssel.

Tárgy: Re: Oszlopcsarnok Kedd Jan. 11, 2011 11:52 pm

*Mire leesik neki, hogy a lány nem fog elmozdulni a helyéből, szinte már túl késő. Mindenesetre pár rövid szó elmormolása után előterem a semmiből egy bögre forrócsoki, amit át is nyújt a lánynak.*
- Tessék, ez nem illúzió. Remélem, finom.
*A lány mentegetőzésére próbálja kordában tartani a mosolyát. Majdnem válaszol valami ilyesmit, hogy "Engem nem érdekelnek a nők", de aztán inkább csak marad a jófej prof szerepében. Enyhén beleborzong a gondolatba, hogy mi sülhetne ki egy ilyen helyzetből, de aztán ismét a lányhoz fordul.*
- Körbeveszem magunkat pár hangszigetelő varázslattal, ha nem bánod. Ne ijedj meg, kicsit olyan lesz, mintha egy fürdőszobában lennénk, de ezek nem szilárd falak.
*Azzal hozzá is lát mindenféle varázslathoz, ami hallhatatlan, láthatatlan személyekké teszi őket a külvilág számára.*
- És most. Ha készen állsz, az a fontos, hogy koncentrálj. A varázsige így szól: Lateo Ego. Miközben kimondod, magad elé kell tartanod a tenyeredet. Ha minden jól megy, nem foglak látni. Valahogy így.
*Maga elé tartja a tenyerét, és kimondja a két szót. Nyomtalanul eltűnik, majd láthatatlan állapotában szólal meg.*
- Ha azt akarod, hogy újra láthatóvá válj, annyit kell mondanod, Apertum, és a kezeddel valami olyasfajta mozdulatot tenni, mintha egy fátylat emelnél fel magadról.
*Látható formágan is megmutatja a mozdulatot, majd várakozóan néz a lányra.*
- Próbáld csak meg. De ne feledkezz meg arról, amit ígértél.

Vendég

*Nagyot kortyol a forró csokiból, és mint akit kicseréltek. Elmúlik a remegése, a rettegése, és képes koncentrálni a tanár szavaira. Bólogat, majd leteszi a bögrét a földre, maga elé tartja a tenyerét, és kimondja a szavakat.*
-Lateo Ego!
*Ha elsőre nem is sikerül neki, addig gyakorolja a professzor instrukciói alapján, amíg tökéletesen rá nem érez. Ezek után visszaváltoztatja magát láthatóvá.*
-Hálásan köszönöm professzor! El sem tudja képzelni, mekkora segítség volt.
*Hatalmasat ásít.*
-Most el kell mennem aludni. Köszönök mindent. A hálószobámat...
*A professzor újra megmutatja neki a folyosót.*
-...tehát arra találom. Nagyon köszönöm! Remélem el tudok menni az óráira. Gyönyörű álmokat!
*Szalad a hálószoba felé, és csak reménykedni mer, hogy addig nem térnek vissza a rémképek.*