Oszlopcsarnok

Ez az előcsarnoka az iskolának.Hatalmas,ódon,faragott oszlopok vannak körös körül,s mindenhonnan hosszú,kanyargós lépcsők vezetnek a felsőbb szintekre.Valamint van itt még három folyosó.A jobb oldali a katakombák felé vezet,a középső és a baloldali pedig a földszinti termekhez.

*Percy egy feket adiadas sport táskával a válán lép be az oszlopcsarnokba. Nem pakolt magának valami sok cuccot, mert úgy gondolta nem lesz rá szüksége ha meg igen akkkor meg vesz magának a városban vagy valahol ahol lehet. Két kék szeme majd ki esik a helyéről mikor körülnéz a hatalmas terembe.* ~Zsir ez a hej.~ gondolja a fiú. Kábultságában elkezd fütyörészni nem érdekli ha valaki meghalja azt sem érdekli ha hülyének nézi. Gyorsan előkeres egy szál cigit a zsebéböl, meg egy gyújtót és rágyújt.* ~OH menyei nikotin, de jó esik ez a kis bagó, már csak egy adag kávé hiányzik mellé~ * Nekidöl az egyik oszlopnak és elvan magának. Nem jött valami be csak a bejárat mellet maradt és onnan kémleli azt*

-A francba.....!!!! * kiált fel ilyedtébe a fiú mikor valaki belérohan és érzi, hogy lepatan róla. Gyorsan reflexböl utána kap a lánynak, hogy az ne essen le a földre. Derekánál kapja el még épp időben, hogy az ne esék el.* - A frászt hoztad rám....Mjadnem kiugrott a szivem a helyéről.....többet ilyet ne csinálj. * Mélyen belenéz a lány szemébe malyd mikor látja annak meglepődötségét megszólal* - Amúgy jól vagy? * még mindig ugyanugy tartja csak most állitja fel és engedi el a lány derekát.* - A szarba hol a cigim....? * Lenéz a földre és észreveszi, hogy ott van még épségben és még el sem aludt. Lenyul érte és nagyot beleszív.* - Bocsi még be sem mutatkoztam. Percy Cadenek hivnak és tégedet szép hölgy? * az utolsó két szónál elmoslyodik.*

- Helló! Örülök, hogy megismerhetlek, mondjuk elég furcsa mód a megimerkedéshez, de örülök. Persze, hogy megkinállak! * előveszi cigis dobozát és a lány elé tartja, hogy az vegyen belőle egy szállat.* - Tüzett kérsz? *előkapja öngyújtóját és ha lány kér akkor megyújtja neki.* - Mióta vagy itt a teremben? * kérdi a fiú. egy ideig még áll aztán leül a földre és hátát az oszlopnak támasztja és úgy szívja cigijét.*

Percy egy nagyot szív a cigijéböl mikor egy lány lát belépni a bejáraton. Elmosolyodik a lány arcán ahogy az körülnéz.* ~Én is ilyen arcot vágtam?~ *Nem szól hozzá várja, hogy ő lépjen elsőnek. Mikor a lány odajön hozájuk és bemutatkozik ő gyorsan válaszol.* - Helló Kate! Engem Percynek hivnak. * megfogja a lány kezét és ha hagyja megpuszilja azt.
Éppen kérdezne valamit amikor egy tanár lép elő a semiből és rá szol hogy ne bagózon.* ~Shit.... most oltsam el dobjam el ez pazarlás. Válság van!!!~ * gondolja a fiú. Gyorsan szív még egy akkorát amekorát bie és csak aztán oltja el dobja el a cigit.*
- Jó napot tanár úr! * köszön a tanárnak a fiú. Mikor eltünik a táskája felhördül.*
- Kérem vissza a táskámat! A fra....* -hirtelen eszébe jutt, hogy tanárral van dolga és inkább elhalgat.* - Benne volt a kedvenc gyújtóm! *szólal meg végül. A szabályok halatán elhuzza egy kicsit a szályát, mert nem nagyon tetszik neki de nincs mit csináljon. Helyette engedelmesen halgatja a tanár beszédét.*

*Mint a villám toppan be a hatalmas termbe s ahogy körbenéz, szemei még talán soha életében nem nyiltak akkorára, mint most. Még akkor sem, mikor megkapta élete legnagyobb nyalókáját, ami akkora volt mint a saját feje.*
- WÁÓ!
*Csúszik ki száján és ezzel együtt nyalókája hatalmassat koppan a földön, kis darabokra szétesve. Lenéz rá és szemei most valójában elkerekednek a félelemtől.*
- Nah neh jó?
*Néz az összetört édességre. Pálcáját előhúzva suhint rajta és a nyalóka darabjai azonnal mint valami szorgos kis hangyák összeforrnak.*
- Nah azé...
*Mondja elégedetten és lenyúl érte. Ujjaiban forgatja, nézi mennyire új.*
- 3 másodperc... még nem piszkos.
*Vonja meg a válát és már szájában is a nyalóka. Szemei ismét végigfutnak a termen. Meglát három diákot meg egy tanárt. Kicsit elgondolkodva nézi őket, mintha elaludna, de hirtelen észbe kap és szalad utánnuk.*
- Hé, várjanak meg engem is! Késett a vonatom meg tehenek rohangáltak a sinen és...
*Már magyaráz is össze-vissza, hisz azt hiszi elkésett. Macskafüles sapkája elég viccesen néz ki rajta, na meg a fura sminkje, mintha eltéveszetette volna a karnevállal, de valójában ezek tetoválások, a sapkát kihagyva.*

*Percy majd halára unja magát míg a tanár dumál.* - De igenis a gyújtómat féltem, meg persze a mellete lévő egy karton.... * nem tudja befelyezni, mert hangokat hall maga mögül. Gyorsan megfordúl és mikor látja, hogy egy lány az akkor elmosolyodik.* ~Wiiii ez aztán jó nap lesz érzem enyi lányal körülvéve! Sütiiiii. Nem fogok unatkozni!~ *mégegy hatalmasat vigyorog majd megszólal.*
-Üdvözlöm hölgyem! * köszön illedelmsen a lánynak. Inkább ezzel foglalkozik mint sem a tanárra figyeljen* - Engem Percynek hivnak és téged? * kérdezi kiváncsian. Majd mikor észreveszi a nyalókát a szályában elmosolyodik. ~Eddig észre sem vettem a nyalókát. Látszik hogy mást szoktam nézni~ * Ennél a gondolat menetnél megint elvigyorodik.* -Nem késtél ell nyugi, na jó legfeljebb a szabályzatról. ~Ami elég unalmas és hülyeség~ * Teszi utána gondolatban*

/megvárom amig ir a tanár, aztán majd utánna irok én is/

*A két lányra néz és fejét oldalra döntve mosolyodik el komikussan rajtuk.*
- Radoszka Vasilovij vagyok, de nem fogok veletek kezet meg nem is puszilkodok.
*Mondja mindhármuknak, de azért poénkodva, nehogy már azt higgyjék hogy bunkó.*
- Nem vagyok lányokra.
*Magyaráz, aztán meg csak Lynettre néz.*
- Nah igen azok a tehenek. Hát akkorák voltak hogy maguktól ugráltak kisseprűn. Aztán meg elmentek mintha misem történt volna. Merem fogadni valaki odavarázsolta őket. Fertelmes a mai világ...
*Kicsit pislog majd nyelvét lágyan nyújta ki. Nem bir magával, mi látszik is rajta hisz állandóan mozog testével, mintha fertelmessen hipperaktiv lenne.*
- Nem szeretem a szabályokat...
*Förmed fel, majd azért örül, hogy nem mondja el neki a tanár ismét. Kicsit elgondolkodik aztán meg csak néz mint a borjú az öreg kapura.*
- Rémtan....? Reméllem nem lesz rémes...
*Mondja, majd teljesen halkan, hogy csak Percy halja odasuttog neki.*
- ... mint a tanár.
*De ezt valójában csak oly halkan suttogta, hogy kizárólag Percy halhatta meg. Mi tagadás, a suttogásban valóban verhetetlen. Na meg az emberekbe való szemét dobállásban is mindig első.*

*Percy egyik lábáról a másikra áll. Halálra unja magát. Fel fel sóhajt. Hirtelen csak úgy reflexerrüen a zsebéve nyúl előveszi a gyújtóját és megyújtja a gyorsan elővett szál cigiét. Nem is eszmél rá, hogy rágyújtott anyira természetes neki, hogy ha unatkozik akkor rágyújt.
Elmosolyodik azon amit Radoszka mond. Ekkor jut el az agyáig, hogy mi is csinál.*
- Jaj tanát úr elszivhatom már. Nagyon kivánom. Nagyon gyors leszek. * Mikor látja Katet leülni oda megy melé és megkérdi.* - Leülhetek meléd? * Ha lány megengedi akkor leül és mélyen beleszí a bagójába.*

*Kissé toporzékol, utáll várni. Nyalókáját már rég megette, igy kezét kicsit meglengeti a levegőben és egy csomag gumicukor jelenik meg benne. Imádja az édességet. Jobban mint bármi mást ezen a földön. Másból nem is éll.*
- Nah igen a szabályok, azokat annyira nagyon szeretem... megszegni. Na jó mindet nem de azért töbnyire.
*Mondja magának, miközben már szájába töm néhány szem gumimacit. Nem kinálja meg a többieket, ami az édességet illeti nagyon irigy tud lenni, igy csak azokat szokta megkinálni akiket megkedvelt, de még nem ismeri őket annyira. Figyeli a tanárt, majd a többi kölyökre néz olyan tekintettel mintha felnőtt lenne.*
- Mikor lesz a vacsora? Éhes vagyok...
*Kezd bele a nyafogásba hihetetlen módon. Talán mindig a kaján jár az esze.*

-Shit.... ! * tör ki belőle az angól szavak mikor a cigiét lehet szivni de nem füstöl.* ~Há milyen cigi az ilyen ez ne is cigi!!~ * morog gondolatában. Közben leült a földre Kate mellé majd megszólal.* - Köszön tanár úr, hogy meg engedi, hogy elszivjam. De ezért jön nekem egy szál cigivel. * mondja a fiú a tanárnak. Nem azért mondja eztet, hogy pofátlan legyen csak ő szerinte könnyebb megismerkedni egy tanárral cigi vagy valami inivaló mellet mert akkor felszabadultabb a beszélgetés. Mikor Kate kér egy slukot odadja neki.* - Tesék szivjál nyugodtan. * és elmosolyodik minig is szerette osztogatni a cigit.* - Nem kérsz egy szálat? Megkérem a tanárt ha akarod, hogy eztet is füsmentesítse.

*Az oszlopcsarnok csendessen kezdte feledni, milyen az, ha kellemesen meleg. A hideg éjszaka sötétje lassan kúszott felé, hogy magába markolja a kellemes melegséget s annak fényét. Az árnyak mint éhes kigyók, nesztelenül haladtak előre, hogy kikövezzék Úrnőjük utját, nehogy lába a fénybe léppjen. Maga a halál sikolya adott csak ki hangot, ahogy teste behajózott a csarnokba. Máshogy nem is lehet megnevezeni, hisz a köd, mint megalászkodó alatvaló takarta lábait, kúszott szerteszét, de nem túl messze tőle, s mégse oly közel, hogy hozzá érhessen. A nyugalom legmélyebb titka felmerült mindenhol, átjárva a diákok testét oly érzést nyújtva, mintha a Halál lehelne nyakukra, mégis lelkük nyugalomban úszik, melyben nem létezik gyötrelem, fájdalom. Megállt egy pillanatra az idő, hogy üdvözölhesse az érkezőt. Lépte bársonyos volt mint az unikornisé, mely elbújhatott volna nyugodtan irigykedve saját gyönyörűségével. Teste körül bár a halál szőtt hállókat, a sötétség kövezte ki útját, mégis apró fénytócsában tartózkodott. Ó igen, hisz nincs számára csodásabb, mint az elveszett emlékek elnyelése. Percy cigarettája tisztelettudóan s ösztönössen gyulladt ki, mintha sose lett volna meggyújtva. Haja fátyolként lebbent minden egyese mozdulatánál, akár a lepke szárnyai a tavaszi virágok felett, mikor táncol a kellemes napfényben. Megcsillant éjfekete hajában a Hold s a világ minden csillaga, mégis oly sötét volt, mintha minden gonosszág benne lakozna. Sápadt bőre oly halovány volt, akár a frissen hullot hó a Holdfényben, talán ez ragyogott apró, pislákoló reményben. Bár nem mozgott gyorsan, lassú volt mint a haldokló gondolat, mégis tiszteletreméltó, s ki ránézett, nem tűnt neki, hogy lassan mozog. Sosem siet sehová, hisz számára az idő nem jelent semmit. Sosem tartota magát az időhöz, számára felesleges dolog volt, hisz az idővel csak a halandók foglalkoznak. Ruhája bár nem volt fekete, mégis mintha maga az árnyak szálltak volna rá, s szőtték volna meg saját testére. Vasállarcot visel, saját arcát sosem mutatja meg, hisz számára felesleges dolog ez is. Avagy nem láthatja semmilyen halandó? Ki tudja, de tény, még maga az iskola igazgatója se láthatta meg Airie von Nandori igazi arcát. Maszka kisérteties volt, akkor is ha talán egyszerűnek festett. Megcsillant rajta a fény, melyet azonnal magába folytott, széttépett és eldobott, de nem a világba, hanem saját magába. Méltó távolságra volt a diákoktól és a tanártól, noha egyiket sem látta még eddig. Még a tanárt se ismerte, hisz töbnyire saját kertjében vagy kriptájában tartózkodik. Csak igazán fontos dolgok képessek őt arra itélni, hogy megjelenjen ezeken a helyeken. Feléjük néz csendessen. Nem szól semmit egy repke ideig, csak figyeli őket. Talán túlságossan is elvannak foglalva saját magukkal, ahogy az már csak a halandóknál szokás.*
- Kellemes napot kivánok s üdvözlöm az új diákokat iskolánkban.
*Szólal meg mégiscsak, de hangja puha akár az angyali szárnyak tollazata, s halk mint a suttogás, mégis eljut tisztán mindenki fülébe. Minden egyes szava hidegebb a démoni szivnél, érzéketlen akár a hulla. De lágy, mint a rózsák illata, melyek szenvedélyes illata most is csendben esik a csarnokra, mint a lepedő.*