Electus Kávéház

*Percy lassan és csendben járkál a folyosókon. Szép dús barna halya most félre van fésülve. Füleiben két fülhalgató amiben bömböl a zene. Egy fekete ing van rajta meg egy sótétszínű farmer. Így megy el a Kávéház mellet, mikor megérzi a kávé illatát és ügy dönt betér ide és iszik egy kávét. Belépve a kávéházba ülőhelyet keres. Zöldes kék szemével átkutatja a helységet. Találva egy kis eldugott helyet a terem sarkába, ami szimpatikus volt neki. Lassan elindul oda és leül egy székbe. Hangosan kér egy kávét és nem sokára az asztalon látja gőzölögni a fekete löttyöt. Belekortyol majd jól esően hátra dől és elővesz egy szál cigit és rágyújt. Érzi, hogy teste megkönnyebbül, ahogy a nikotin szétárad a testébe az erein keresztül, ahogy az felszívódva a vérben eltűnik. Percy nagyon jól tudja, hogy ez menyire káros a szervezetére de nem érdekli ő úgy gondolja nem szív olyan sokat, hogy hú de nagyon károsítsa a szervezetét. Tényleg nem szív annyit, nappont két-három szálat. Különleges alkalmakor akár ötöt is. Még egyet kortyol a kávéból és közbe kiveszi a füléből a fülhalgatót majd megint hátradől és úgy szemléli az embereket*

-Szia Kate! * köszön a fiú a lánynak. Örül, hogy láthatja Katetet. Ha jól emlékszik mióta megérkeztek nem találkoztak. Egyáltalán nem zavarja, hogy a lány csatlakozik, hozzá. Viszont a annak már nem örül, hogy a lány elveszi a cigijét és eloltja.* - Ne már. Legalább óvatosan nyomtad volna el. Akkor legalább mikor nem látja senki elszívhattam volna. De így. Na de most már mindegy. * Nem azért húzta fel magát, mert eloltotta a cigijét, hanem mert pocsékol.* ~Válság van nem szabad pocsékolni. Főleg nem a cigit, mert az drága mulatság.~
-Hát igen. Tényleg rég találkoztunk. * csendben felsóhajt, majd megszólal* - Már hiányzott a szépséged. * elmosolyodik majd folytatja.* - Köszi kérdésed, megvagyok valahogy. Jókedvvel és unalommal. De milyen lehet egy suli ha nem unalmas. Mondjuk ha nem órán vagyok és ilyen jó társaságom van akkor ez nem érvényes. * magyarázza a fiú * - És te hogy vagy?

-Hát biza nem akarok leszokni. És ha jól tudom te is cigizel, úgy hogy nem kell azt mondani, hogy szokjak le. * Nem szereti mikor azt mondják neki, hogy szokjon le. Majd ha le akar majd le szokik de addig meg hagyják békén evvel. Belekortyol a kávéjába majd méj levegőt vesz. *
-Izgalmasak? Hát nekem kín szenvedés. Maga a dög unalom. * mondja a fiú és ezt mind komolyan is gondolja. Rühelli az órákat, alszik el rajtuk. Látszik is rajta nem is tanul valami hú de jól. De ez mindig is így volt nála. *
-És milyen zenét szeretsz? * kérdi a fiú a lánytól* - Vagy tudsz valamilyen hangszeren játszani?

*Percy csendben ül. Halgatja, ahogy a lány beszél és érdeklődve figyeli. Mikor látja, hogy a lány majdnem hátraesik utána kap a bal kezével de nem elég gyors így nem tudja megfogni Katet. Örömmel veszi észre, hogy a lány megkapaszkodik és újra egyensúlyba hozza magát.*
- Hát ez tényleg az volt! * válaszol a fiú közben egy izzadság cseppek jelennek meg a homlokán* - A frászt hoztad rám, hogy hátraesel és megütöd valamidet. Még jó, hogy sikerült megkapaszkodnod. * ekkor elvigyorodik és így folytatja.* - Ha már az idétlen kezeimmel nem tudtalak elkapni. * Hát igen Percynek általában jók a reflexei és ezt számtalanszor bebizonyította, de mostanság kezd elpuhulni, amit őszintén megvallva nem tetszik a fiúnak. Ezután halgatta tovább a lány ahogy az elmeséli, hogy milyen hangszeren játszik és miért? A hegedü hallatán elképed majd ezt egy kisebb mosoly váltja fel.*
-Hegedü?! * kérdi hitetlenkedve.* - Én hát őszintén megvallva utálom a hegedűt, pedig elméletileg két hónapig próbáltam megtanulni játszani rajta de aztán rájöttem, hogy nem nekem való. * ennek meg is volt az oka hisz anno a haverjaival határozták el, hogy alakítanak egy rock bandát és átért a gitár tanulásra.* - Amúgy gitáron tudok játszani meg elektromos gitáron. Az utóbi a kedvencem, mert régen a barátaimmal akartunk egy rock bandát alapítani és én lettem volna a gitáros meg az egyik vokál is. Mindannyian éltünk meg haltunk a rockért én még most is. * Tekintetét a gyűrűére fordítja ami a jobb kezén van. Egy nem túl cicomás gyürü látható. Szürke színű és egy halál fejet ábrázol. Hirtelen megszünik nei létezni a külvilág egy csomó emlék rohanja le jók rosszak egyaránt. A gyürüjét a másik kezével forgatja és közben nézi. Majd hirtelen rájön, hogy nincs egyedül és a lányra szegezi a tekintetét.*

- El sem tudod képzelni menyire szépek azok az emlékek. * válaszolja a fiú, és közben a lány feje fölött elnéz ás úgy mondja tovább.* - Tán életem legjobb nyara főződik ehhez a gyűrűhöz. Meg hát nem csak ez hanem a szmélyekhez akikhez fűződik. De ez hosszú történet biztos nem érdekel. * mondja a fiú. Hisz kit érdekelné a részletek, hogy miért volt neki olyan jó meg ilyesmi.* - De ha érdekel elmesélem? * reménykedve pillant fel hisz szívesen megosztaná valakivel ezeket a szép emlékeket. Ha a lány belegyezik elkezdi mesélni.*
- Tudod én nem valami gazdag családból származok. Ami van nekem azt nagyrészt ónerőből vettem meg jó sok munka révén. Azt is, hogy megtanulhattam gitározni annak köszönhetem, hogy volt egy nagyon jó ismerősöm és annak volt egy idősebb lány testvére, És hát megkérte szépen, hogy tanítson meg valamilyen hangszeren játszani. Mikor ezt közölte velem, majd kicsattantam az örömtől. Egyszerűen nem tudtam elhíni, hogy ez lehetséges. Így ingyen tanultam meg gitározni mind a klasszikuson mind az elektromoson. De nem ez a lényeg csak azért mondtam el, hogy könnyebb legyen megérteni a folytatást. * Most a fejét lehjtja és újra a gyűrűt kezdi bidizgálni és úgy folytatja a történetet.*
- Na szóval. Azon a bizonyos nyáron elhatároztuk, a haverokkal, hogy alapítunk egy rock bandát. Ez meg is volt. Az egyik srác akit Márknak hívtak, hát.... hogy is mondja a szülei eléggé el voltak eresztve zsével és persze ők minden áron a fiúk kedvében akartak járni így lett nekünk felszerelésünk. Persze a szülei mindent elintéztek amit csak akartunk még egy koncertet is szerveztek nekünk egy suliba. Igaz 15 nél többen nem voltak de nagyon élveztük. * Itt megál sé elgondolkodik* -Képzelheted milyennek lehetünk. * elmosolyodik.* - Na jó ez sem a lényeg volt csak na jól esik egy kicsit felvágni az ilyeneken. ~Legalább enyivel tudok~ - Na jó de rátérek most a lényegre de komolyan. Tehát és megismerkedtem egy lánnyal aki ezt a gyürüt vette a szülinapomra. Azóta is ez a kedvenc gyürü, pedig meg van egy ideje. * megint elgondolkodik, majd mosolyogva néz fel a lányra.* - Kb ennyi gondolom halálra untad magad?

* Percy ép válaszra nyitná a száját mikor az ajtón belép Lilo és Katet elkapja a röhögő görcs. Ő is elkezd röhögni de nem annyira mint a lány. De ahogy látja a lányt olyan isten igazéból és őszintén nevetni ő is egyre hangosabban kezd nevetni. Mikor a lány csatlakozik hozzájuk és a "tömegnyomor" szót ki ejti Percy egyből abbahagyja a nevetést. Arcizmai megfeszülnek és egy hideg mosoly váltja fel az eddigi vidámat. Nem szereti ezt a szót. Lehet, hogy Lilo nem akar mondani vele semi különöst de ától még rühelli ezt a szót.*
-Szia Lilo. * köszön csendesen a fiú. Hirtelen gondol egyet és megissza egy szuszra a maradék kávéját majd a csészét lerakva figyeli a két lányt*

[Töklámpás keresés]

*Egy vörös csajszi lép be a kávézóba, arca teljesen ki van pirosodva. Szép, mintás, kötött sapkája rá van húzva a fülére, a fehér kis bojt csak úgy virít rajta. Miközben tudatos, határozott léptekkel halad előre, egy félreeső asztal felé, melyet körbe vesznek a puhábbnál puhább, színes babzsákok, zöld szemeivel alaposan végig néz a helyiségben. Megdöbbenve torpan meg a kávézó közepén, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg valaki hátulról belemegy. Leesett állá nézi a rengeteg embert, aki a mai este összegyűlt.*
- Mi ez nagy tömeg? Buli van és engem meg se hívtak?? *Kérdi felháborodottan -hogy kitől azt még ő sem tudja-, de hogy csak tetteti vagy tényleg így gondolja-e, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre csak nagyokat pislogva folytatja útját az előre kiszemelt asztlahoz, majd fáradtan ledobja magát az egyik világoskék babzsákba.* ~Hm... mit is kérek...~ *Töpreng miközben agyában gyorsan átfutja az esetleges választékot.*
- Áhh... egy színes koktélt, citromkarikával és rengeteg sok jéggel. *Kéri a rendelést és felsóhajt.* - Hú... de meleg van itt. *Mondja és lekapja fejéről a füles sapkát, majd a szürke tréning felsőjéből is elkezdi kihámozni magát. Csak a szokásos esti futásról jött, mely most valahogy fárasztóbb volt mint általában. Talán csak a sár az oka, mely miatt majdnem dobott egy hanyast a lucskos avarban. Közben az itala is megérkezik épp úgy ahogy kérte és ő jólesően kortyol bele. Újból és újból, mígnem már a fél pohárnyit megissza. Elégedetten dől hátra és néz végig a társaságon. Vannak páran...
Aztán csak váratlanul felkapja a fejét, mint aki megvilágosodott. Arcán egy sejtelmes mosoly terül szét, majd csak megigazítja vörös haját és feláll a babzsákból.*
- Itt az ideje, hogy hülyét csináljak magamból. *Suttogja az orra alatt és elszánt tekintettel elindul az egyik asztal felé, melynél egy nála valamivel fiatalabb lány csoport ül és vidáman nevetgélnek valamin. Felölti legszebb mosolyát és bájosan néz rájuk.*
- Bocsi, megengeditek, hogy megnézzek valamit? *A lányok csak értetlenül néznek rá, de végül is bólintanak, mire ő lehajol és az terítőt felemelve- ha van- be kukkant az asztal alá. Majd sorban a székek alá. Semmi... Hát jó. Akkor menjünk tovább. Szó nélkül megy oda egy másik társasághoz, viszont az ő engedélyüket már nem kéri ki, nemes egyszerűséggel néz be a székek és asztalok alá. Az diákok megrökönyödve bámulnak rá, egyesek összesúgnak, mások még fel is nevetnek amint a vörös hajú lányt figyelik. De Katet ez most a legkevésbé sem foglalkoztatja, tovább keresgél. És, hogy mit is keres? Halloweenről megmaradt töklámpásokat. Az előbb a finom koktélját kortyolgatva jutott eszébe, hogy említette valaki, hogy az iskola területén el van rejtve pár lámpás, melyek ajándékokat rejtenek magukba. Hát kell ennél több?? Nem... ez pont jó alkalom arra, hogy kicsit szórakozzon. Az már más kérdés, hogy közben idiótának nézik, de a poén kedvéért... na meg persze az ajándékért. Körbenéz mindenhol mindent, még a függönyök mögé is beles, de semmi.* ~Hm... lehet, hogy mégsem volt a legjobb ötlet itt elkezdeni a keresést..~ *Gondolja fanyarul, mikor észreveszi, hogy az itt lévők nagy része őt bámulja, amint az egyik asztalnál térdelve kutat a lámpás után.*
- Bocsi, keresel valamit? *Hallatszik háta mögül egy mély hang... Nagyot nyelve fordul meg, és szembe találja magát egy sötétbarna hajú, magas, jóképű sráccal, mely most szórakozott félmosollyal vizslatja őt.*
- Őőő..izéé. *Jön rögtön zavarba és gyorsan felpattan a földről.* - Nem! Vagyis igen... de, de már mindegy. *Hadarja egy szuszra és azt se tudja, hogy hogy forduljon, hogy eltakarja egyre csak vörösödő arcát.*
- Ha gondolod segíthetek... *Vigyorog rá a fiú, láthatóan nagyon jól szórakozik a dolgon. Kate csak hevesen megrázza a fejét, majd még elhadar ott valamit.* - Nem, nem... már megyek is. Izéé.. azér köszi. *Mondja és már el is slisszan az ismeretlen mellet, felkapja sapkáját és kabátját, majd kisiet a kávézóból.*
- Asszem megártott az a koktél... *Suttogja maga elé, és a szobája felé veszi az irányt, miközben magában eldönti, hogy máskor kevésbé zsúfolt helyen próbálkozik a keresgéléssel. És egy ideig nem iszik koktélt...*

// Izéé... bocsi, kicsit elragadtattam magam xD //