Kollégiumi folyosók

Tárgy: Kollégiumi folyosók Kedd Május 11, 2010 11:10 pm

Leírás később...

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Május 16, 2010 9:10 pm

*Nathaniel és a gyerekek léptei gorombán visszhangoznak a márványpadlón. Alakjuk mellettük kúszik csendesen, ravaszul a falakon, ahogy a lányok szobái felé tartanak. Senki nem cipel nehéz bőröndöt, táskát,mindenki poggyásza a szobában vár. Megáll a Szirén háló előtt, kinyitja az ajtót, és betessékel egy lányt.*
- Lynette, ez lesz a te szobátod.
*Amikor a két lány bemegy, pár lépéssel odébb megy a többiekkel, és a maradék lány is bekerül a Nimfa hálóba.*
- Nos, hölgyek, ez lesz a szobájuk. Kérés, kérdés, egyéb probléma?
*A következő pillanatban meg csak annyit látni, hogy a nagyszájú, hiperaktív Lynette kivonul a szobából, nem lát, nem hall, és nem beszél módon. Tipikus tizenéves. Amennyiben nincs kérdés, ő is fogja magát, köszönésképpen int, és hátat fordít. Lassú léptekkel tűnik el a folyosó kanyarában, nem sokára már a szobájában írja az idei tantervet.*

Vendég

*Az eltűnt csomagjaira pillant, majd már indul is a professzor után. Bólint egyet, majd megjegyzi a szabályokat. Bár ő maga este 10 nagy nagyon akar bárhol is lófrálni, de sosem tudhatja hogy valamelyik leendő barátja mikor merre akar bóklászni. A gyengélkedő. Nos elég szerencsés egy típus, szóval valószínű lesz, hogy azt a helyet fogja legjobban és legelőszőr megismerni. Bár nem szeretné. Nyújtózik egyet, mert hát nem kis út áll mögötte. Az előtte sétáló professzorra tekint, majd a falakra.*
-Volt már olyan diák, akit valaha kicsaptak?*kérdezte, merő kíváncsiságból és persze hogy legyen valamicske téma az út alatt. Síri csendben az ember azt hinné valami gyászmenet halad el mellettük.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Hétf. Május 17, 2010 2:45 pm

- Kicsapás? Volt, volt... Éppen nem rég olvastam a történetet az iskolai könyvtárban. Egy fiatal fiút, nagyon régen. Érdekes történet, na meg szomorú is... Úgy történt, hogy... Jaj, de miket beszélek? Nem sokára ott vagyunk. Sőt, gyakorlatilag itt vagyunk.
*Rámutat egy ajtóra, amin Lynette Beawer neve már megjelent, jelezve, egy lány már elfoglalta a helyét. A szirén háló az.*
- Tessék, menj be, a cuccaid itt vannak. Az lesz az ágyad, amelyiket választod. Valami kérdés, probléma, panasz, esetleg ötlet, tipp, tanács?
*Kérdezi, majd, ha nincs mondanivalója Victoriának, elköszön, további kellemes napot kíván, hátat fordít, és visszaigyekszik a szobájába.*

Vendég

*Figyelmesen hallgatta a történetet, amibe a professzor belekezdett. Megáll az ajtó előtt és ránézett. Lynette. Legalább nem lesz egyedül, lesz kivel beszélni, miután megismerkedtek. Nem jó ha az ember egyedül van főleg ha új helyre kerül.
-Köszönöm szépen, amint látom lesz szobatársam.*mosolygott majd elgondolkozott.*
-Hát..nem fejezné be a történetet? Bár...menjek csak nyugodtan. Biztos még sok dolga van, ami nem kellene elhalasztania egy történet miatt.*nézett fel a professzorra, majd nyújtózott egyet.*
-Akkor..viszlát professzor úr.*köszönt el, majd nagy levegőt vett és belépett újdonsült* szobájába.*

Vendég

*Nem. Az ocelot nem fordul el, nem hajtja le a fejét. Nem alázkodik meg, pláne nem egy semmirekellő diák előtt.* ~Silent, nyughass! Csak egy harapás, ugyan, Sam... Mi történt veled? Mit látsz? Semmit, Sam, semmit... Nem kell mindent tudnod... Silent, ha valami szörnyű dolgot látsz, mondd el.~ *Az ocelot nem válaszol. Kevesen tudják, sőt, talán senki sem; Silent látnok. Nem csak a jövőt, de a lelket is látja. Ez volt a veszte. Nem volt ő mindig ocelot. Már 200 éve, hogy...
Megérkeznek. A láda még mindig mögöttük lebeg. Ms. Methodnak nem tetszik az "állat" viselkedése. Majd a szobájában kikérdezi, de most nem ezzel kell foglalkoznia.*
- Az az ajtó. Két társa van már a szobában. Kérdése van?
*Ő nem mondja el a szabályokat. Minek? Valahonnan úgy is megtudja majd... Amennyiben nincs kérdés, egy mozdulattal kinyitja az ajtót, betessékeli a bőröndöt, s az ajtón, a két felső név alatt megjelenik egy harmadik név is.
1. Lynette F. Beawer
2. Victoria Dewey
3. Samara Greenwood
4.
A negyedik hely egyenlőre üres marad.
... a tanárnő hirtelen megrázkódik, Silent pedig fájdalmasan elterül a földön. Samara nem tudhatja, mi történik, csupán pár másodperc az egész. Amikor Samantha kiegyenesedik, ő is és az ocelot is lihegnek.*
- Kérem,... ne. Vigyázzon magára.... Ha segítség kell.... megtalál.
*S már el is tűnik a kanyarulatban. Silent pár másodpercig még meredten áll, és megkövült tekintettel néz a diákra, majd hangtalanul megfordul és elsuhan gazdája irányába.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Szer. Május 19, 2010 4:38 pm

* Az állat nem reagál. Sőt, nem, hogy megalászkodott volna, ahogy ebben az esetben eddig mindegyik, hanem már szinte majdnem nekiment. Észlelt valmit a lányon... Samarát egy pillanatig át járta a pánik. Arcából az összes vér kiszökik, szívverése felgyorsul. Jobb keze remegni kezd mire ő riadtan fogja le, de nem tudja megálítani.*~ Nem! Nem lehet... csak egy állat..~* Mikor felérnek addigra már próvál nyugalmat parancsolni magára. Balkezével még minidg remegő karját fogaj le, ujjai belefehéredtek az erős szorítáasba ép úgy mint a vékony bőr a szorító ujjak körül. A tanár kérdésére csak nemet int a fejével . Szédül... Keze ökölbe szorul, próbál két lábon maradni és nem össze esni mint egy zsák. Alig várja, hogy elmenjen a nő azzal az átkozott döggel.*~ Tűnjenek már el!!~* Az ocelot jelenléte nagyon feszéjezi. Már nem bírja tovább... Elméjére bódító köd telepszik. Tekintetét elakarja kapni, de nem tudja, megbabonázva bámulja az állatot... szemeiben sötét fény kezd örvényleni... Egész testén remegés fut végig....
Az állat váratlanul össze esik... Samara riadtan hátrál két lépést és megdermedve hallgatja a nő erőtlen szavait és bámul az ocelotra. Amint azok eltűnnek kínző fájdalom hasít alkarjába.*
-Áhhh..!* nyög fel fájdalmasan, lábai meginognak és ő a falnak esik. Zihálva kap levegő után, homlokán verejték csepp csillogzik. Hátá falnak támasztva csúszik le annak tövébe és óvatosan leveszi balkezét őrülten remegő alakarjáról. Csulóján lila foltok látszanak és kezén az ér annyira megdagadt, hogy szabályosan látszik amint a vér irdatlan erővel lüktet ereiben. Riadtan húzza rá pulóvere ujját és szorítja másik kezével a mellkasához. *
-Ez... nem történhet meg... még nem...* nyögi ki fogai közül erőtlen, elhaló hangon. Szemeit lehunyja. Az ájulás kerülgeti....*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Szer. Május 19, 2010 5:06 pm

*Csendes villanás nyilalt lágyan Samara elmélyébe. Hideg szél csiklandozta meg lelkét, mintha maga a halál csókolná meg ajkait.*
- Fehér rózsák...
*Suttogta egy hang szivébe, mintha meghivást kapna egy külvilági találkozásra a titkos hódolójától. A hang bár hirtelen érte, mégis tisztán hallota, de csak ő maga. Igazi volt, de úgy tűnt mint egy álom az egész, mint a szél puszta tréfás játéka. Eltűnt, nem hallatszott többet, hisz gazdája csak egyszer hiv valakit, azaz nem hiv, csupán gondolatait s vágyait a szél kapja fel s üzen a személyeknek. Ő maga sose jár utánnuk, igazán nagyon fontos dolgok miatt se hagyja el saját helyét. Talán csak az igazgatónőhöz jár, de azt is csak olykor, ha valóban nem képes gondolatait a szél hátán elküldeni.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Szer. Május 19, 2010 6:08 pm

* Felpattannak szemei... keze remégése hirtelen áll el. Szemeiből eltünt a riadalom, már üresen tekintenek a semmibe. Arca kisimult, eltűnik róla minden fajta érzelem. Akár egy rideg kőszobor. Mintha hűvös balzsamot öntenének lelkére, mely nyugtatja annak zavartságát. Érzi a felsőbrendű erőt, mely mint a halál ólálkodik körülötte. Biztonságban van....
Ekkor halk suttogás halltszik. Váratlanul érkezik a hang a semmiből, mitha hivogatná, hogy menjen vele. Lassan tekint körbe kék szemeivel, de egy árva lelket sem lát. Csak a lágy, hivogató hang volt. Mely már eltünt. Akár a képzelete is játszadozhatott volna vele, de ez egy pillanatig sem jut eszébe.
Eltökélten áll fel a földről.*
-Fehér rózsák..*suttogja maga elé a nem rég hallott szavakat. Nem tudja merre menjen, de érzi, hogy valami, vagy valki hívja. *~ Fehér rózsák.. rózsa.. ~* Hirtelen hasít belé a felismerés és anélkül, hogy akár egy pillantást is vetne a szobájára vagy bármi másra elindul lefelé a lépcsőn... egyenesen a rózsakert felé...*

Vendég

*Carlotta és Aurora érkezik a folyosókra, Method professzorral meg Silent-tel egyetemben. A lány nyugodtan hallgatja a szabályokat, valahogy egyik sem lepi meg, nagyban bólogat hozzájuk.*
-Tudtommal nem arról vagyok híres, hogy ellógnék egy lezione-t. *Jegyzi meg egy mosollyal az ajkán, önkéntelenül is bekeverve egy szót az anyanyelvéből, de ehhez hozzá kell szokni, ő már csak ilyen. Nem beszél tökéletesen angolul, az olasszal sokkal jobban boldogul.* Nagy izgalommal várom az órákat, Professoressa. *Teszi még hozzá könnyedén, ám viszonylag őszintén, nem annyira fellengzősen. Ha a tanerő megáll, ő is úgy tesz, és türelmesen vár arra, hogy megtudja, melyik az ő szobája. Úgy érzi, azzal majd nem lesz gond, hogy megtalálja a Venatoris klubhelyiségét, vagy eligazítja valaki, vagy megtalálja magától, ezen egy csöppet sem aggódik.*

Vendég

- Nem tudom, miről vagy híres. Semmit nem hallottam még rólad. És annak csak örülök, ha várod az órákat. *Biccent. A fiatal nő tartása szigorú, de kecses. Valahogy nem olyan, mintha járna, hanem inkább, mintha siklana a levegőben, a di Luna lány előtt nem sokkal. Silent mögöttük haladva, a távolból figyeli a diák lelkét; igen, a lelkét. Egyelőre semmi említésre méltót nem talál, amiről Samnek tudnia kellene. Egyelőre. Emlékszik Samara mélyfekete, kínzó lelki valójára... arra nem vágyik még egyszer. És senkinek nem kívánja, hogy átélje azt, amit ő, akkor, a lány lelkének vizsgálgatása közben. Ezért is nem merül annyira mélyen Carlottába... Sam pedig kéri is a jelentést.* ~No, valami? Semmi, Sam, semmi.~ *Válaszolja kicsit megkönnyebbülten. Method professzor asszony felsóhajt, de töretlenül halad előre. Néha hátrapillant a válla felett, hogy a leányzó követi-e, és minduntalan azt kell látnia, hogy igen. (Persze ez nem baj.) Végül mégiscsak megszólal.*
- És milyen volt az út? *Kérdezi csevegő hangnemben. Kissé nehezére esik így beszélni, de jobb, int hallgatni a kínos csendet, az egyszer biztos. Továbbra is egyenesen haladnak, a kihalt folyosón visszhangzik léptük zaja. És Silent még mindig nem jelez. Bár ez inkább jó, mint nyugtalanító.* ~Jól van, mhetsz, ha akarsz.~ *Utasítja az ocelot testben ragadt emberi lelket, és Silent kapva kap az alkalmon, a következő elágazásnál lefordul balra, és eltűnik. *

Vendég

*Kényelmesen sétál a tanárnő után, nem úgy, mint egy megszeppent, új diák, hanem úgy, mint aki már otthonosan mozog itt. Aranycirmos macskája, Aurora pedig úgy sétál mellette, mintha ez az egész kóceráj az ő birodalma lenne... Hiába, ők már csak ilyenek. A macska is bizony arisztokratának számít, akárcsak Carlotta. Azt a lány észre sem veszi, hogy a lelkét bizony figyeli az a különös ocelot; ha észrevenné, minden bizonnyal eléggé felháborodna, hiszen a lelke neki a magánterülete, oda senki se nézelődjön csak úgy be - legalábbis ő így gondolkodik erről.*
-Jó volt az út, nem túl hosszú, szerencsére. *Válaszol könnyedén.* ~Mikor érünk már a szobámhoz?~ *Gondolja közben magában, de megtartja magának ezt a gondolatot.*
-Lehet egy kérdésem, Professoressa? *Kérdezi aztán, aztán ha megkapja rá az engedélyt, a talárára bök.* A talárt ugye csak tanórákon kötelező viselni? Mert most is meggyulladok ebben. Hát még mi lesz később! *Csak egy icipicikét panaszkodó a hangja, de ez valahogy kell neki. Amúgy nem olyan nyavalygós ő, de az öltözködésére mindig is érzékeny volt, és kicsit kényelmetlennek, esetlennek tartja a fekete talárt.*

Vendég

*Mosolyt erőltet az arcára - ami inkább vicsornak tűnik, de ő megpróbálta (és mint tudjuk, a szándék a fontos) - és még helyeslően biccent is, hogy igen, ennek így kellett történnie. Aztán ismételten bólint, kimértebben, mint előzőleg. Így szokott tenni az óráin is.*
- Kérdezz, gyermek. *Mintha csak a középkorban élnének, és a di Luna lány anyja lenne - olyan ez a hangnem és stílus. Ám neki fel sem tűnik, hogy hirtelen ilyen lett a modora. Bár, ha feltűnne neki, talán akkor sem változtatna rajta, mivel személy szerint őt nem zavarja a dolog. Végighallgatja a számára talán nevetségesnek tűnő kérdést.*
- Vesd le nyugodtan! *Bólint. Aztán végre a lány hálójának ajtajához érnek. Egyenlőre egyetlen név árválkodik rajta, cirádás, piros színű betűkkel (mivel ez a Venatoris szak színe) és ez is csak most jelent meg. Talán a név tulajdonosa látta is, amikor egy láthatatlan kéz felpingálta az ajtón függő táblára. "Carlotta A. di Luna". Ez áll rajta, a Szirén felirat alatt. Samantha a fejével arrafelé bök.*
- Megérkeztünk. *Tenyerét kitárja, és megjelenik benne egy kulcs; szintén Szirén felirattal, a C. A. di L. monogram alatt.*
- Erre szükséged lesz. *Csúsztatja a lány kezébe, és, mielőtt az kinyithatná, elcsavarja a //saját xD// csuklóját, mire kattan a zár, és az ajtó kitárul.*

Vendég

*A tanerő modora neki nem szokatlan - odahaza, Firenzében is valami ilyen stílusban beszélt hozzá a nevelőnője. Így őt se zavarja Method beszéde, hiszen hozzászokott már - igaz, olaszul. Amikor hallja, hogy nyugodtan leveheti a talárt, elmosolyodik, és bólint, látszik rajta, hogy ennek a hírnek örül. Csakis azért vette fel, mert úgy gondolta, hogy az illem (meg a szabályok) megkívánják... Ezentúl ez a számára kényelmetlen ruhadarab biztosan a szekrénye alján fog heverni, kivétel tanórák alatt ugyebár.*
*Megérkeznek a szobájához. Látja a nevét - egyetlen név még csak...*
-Perfetto. *Biccent elégedetten, bár sejti, hogy később kap még szobatársakat, de most még egyedül lehet. Az ugyan nem tetszik neki, hogy a középső neve le van rövidítve egyetlen betűre - eléggé kényesen ügyel rá, hogy mindenki a teljes nevét ismerje, és a dolgaira is az legyen ráírva, mert az az ő teljes neve. Ő éppúgy Amelia, mint Carlotta... De nem teszi ezt szóvá, minek panaszkodna ezért is? Nem, inkább nem. Szezám tárulj, nyílik az ajtó (kulccsal persze), és meg is kapja a saját, névreszóló kulcsát.*
-Köszönöm szépen. Azt hiszem, most már boldogulok. *Mondja a tanárnőnek udvariasan, majd Aurorával az oldalán, elégedetten belép a szobába.*
*Rögtön kiszúrja, hogy négy, még használatlan ágy van - tehát lesz még három szobatársa. Perfetto... Rögtön kiválasztja a számára legkényelmesebb, legjobb ágyat az egyik ablak alatt - amit rögtön ki is nevez a sajátjának -, a cicája is megkapja a maga kijelölt helyét. Ha a tanárnő már magára hagyja, lerángatja magáról azt a lehetetlen talárt, és a bőröndjéből kikapkod pár kényelmesebb, vagányabb cuccot, és magára kapkodja azokat. Aurora közben már elheveredik a macskaágyában, amit a lány kirakott neki, és az aranycirmos hozzálát egy kis szunyának. Carlotta még pakolászik, mindent kényes rendbe rak meg, egy idő után elmegy zuhanyozni is, majd szépen aludni tér ő is - ez az első electusi éjszakája.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 1:55 pm

*Elgondolkodik egy kicsit hogy mint mondott Brill.Olyan gondolkodó fejet vág mint Micimackó.majd odasúgja nekik
-Ja lehet.De attól még egy kicsit helyes nem??*majd elmosolyodva sétál tovább a többiekkel.Az ACDC-s pólója kicsit foltos lett de őt ez nem zavarja.Csőgatyája és tornacipője pont a pólójához illik de ezt csak most vette észre.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 2:01 pm

*Brill Alicet hallva elneveti magát.*
-Jah,biztos,hogy helyes.... de a szépség nem minden! *kacsint.*-Plusz idefele jövet láttam még pár helyes srácot a birtokon... úgyhogy nem kell az elsőnél megragadni.Főleg ha ilyen savanyú uborka.Meg engem most... jobban érdekel ez az egész.A nagyanyám állítólag idejárt.Sosem hittem neki el a történeteket amiket mesélt,hogy szörnyekkel harcolt meg minden... meg,hogy az Electus volt mindig a legkedvesebb hely ahol élt... hát nem tudom.Kíváncsi vagyok mi igaz az öreglány meséjéből.Nektek járt ide valakitek? *érdeklődik a többiektől,és közben kíváncsi rá,hogy a fiú csatlakozik e mégis hozzájuk vagy sem.Na meg,hogy mi lesz az új tanárnő sorsa,és,hogy Veangeline vagy Evangelina vagy milyen tancsinéni mit mond majd nekik,ha mond valamit.Na meg az is érdekli még,hogy hol fognak aludni... na jó.Minden érdekli,az az igazság.*

Vendég

*Helena a két másik lány mellett halad szépen a tanárnőt követve. A srác, és az ifjonc tanárnő egy kicsit arrébb teszik ugyanezt. Amikor Brill odasúgja neki és Alicenek a véleményét, Hel szégyellős mosolya kiszélesedik.*
- Csak rá kell nézni... Kérdés, hogy mivel jobb nálunk? - *Suttogja vissza, majd megejt egy szánakozó kuncogást. Pillantása Aaronról Sharonra siklik. Ő is feltűnően fiatal, vagy csak Hel látja így? Ahonnan ő jött, idős professzorok tanították neki a mágiát és a harcot, mert a lányka tudniillik egy amolyan harci kiképző szakiskolából érkezett. nem volt túl jó élete, amiről nem is szeretne beszélni.
Helena kecses léptekkel követi Sienna Evangelin professzornőt, közben hallgatja mindenki szavait - igyekszik az Aaron és Sharon között folytatott beszélgetésbe is belehallgatni, maga se tudja, miért. Szeretne mindent meghallani, megtudni az iskoláról, tehát figyelnie kell. Dessy néha ki akar bújni Helena szorításából, de nem vonja le gazdája figyelmét annyira, hogy ne bámuljon meg mindent és mindenkit. Alice még Brill mondatához szólva suttogja nekik saját véleményét, mire Hel újra mosolyt csal arcára.*
- Van benne valami... de engem ez nem izgat, jobban örülnék, ha ronda lenne, viszont idejönne hozzánk. - *Forgatja meg a szemét, mutatva, hogy nem igazán jön be a srác neki így, hogy nem óhajt a lányok társaságába keveredni. Ő sosem volt az a "liba" fajta, nem nagyon szokott ilyesmikről beszélni. Brill szavaira bólint, ő is valahogy így értette az előző szavait. Amikor a lány mesélni kezd, Hel elcsodálkozik.*
- Én is kíváncsi lennék az ilyen mesékre. Nekem senkim nem járt ide sajnos, pedig érdekelnének ezek a történetek. Én csak nemrég érkeztem ide, egyébként a családommal nagyon messze lakunk, Ausztrália déli részén. *Magyarázza, közben elgondolkozik rajta, milyen lehetne, ha itt élt volna kiskora óta...* - Ti honnan érkeztetek?

Vendég

- Nos, úgy gondolom, hogy mivel a lányok vannak többségben, őket kísérjük fel legelőször. Remélem, nem nagy probléma... *Intézi szavait mind a lányoknak, mind Aaronnak és a tanárnőnek. Legelől halad, mellette op Owen, aki, mint látja, végigpillant az összes falon, benéz minden sarokba, és még a plafont is szemrevételezi. Egyébként az iskola gönyörű épület, kacskaringós folyosókkal, márványkő padlóval - mintha csak egy régi, reneszánsz korabéli épületben járnának. A falakon néhol festmények, avagy a fal mentén szobrok. Szörnyek, emberek, istenek... bármi, amit az ember el tud képzelni. (Vagy épp nem ember, de ebbe most ne menjünk bele.)
Nem hosszú és nem rövid idő után elérnek a kollégiumi részbe. Az első ajtók közül kerül ki a három lányé: méghozzá a Szirén. Megáll az ajtóval szemben.*
- Nos, megérkeztünk. Szirén háló... *Az ajtóra mutat. Egy táblácskán egyelőre egy név árválkodik. Egyelőre.*
- Helena K. Blackvelvet, Venatoris. *Mondja, mintha csak diktálná valakinek; s ha a kis csoport figyeli, a táblán, mintha egy láthatatlan kéz írná, cirádás betűkkel, pirosan megjelenik a név.*
- Alice Sherwood, Visus. *Ugyanez történik, csak éppen a szak kékes színével íródik meg a tábla. Majd, miután kimondja a "Brill Taylor" nevet is, kinyújtja bal kezét, s olyan mozdulatot tesz, mintha ki akarná csavarni a saját csuklóját. A zár halkan kattan, jelezvén, a nyelv eltolódott, be lehet fáradni, most már semmi nem állja útjukat. A nő lenyomja a kilincset, belöki az ajtót, és széttárja a kezét.*
- Na, menjetek csak. *Tessékeli be őket, majd ő is belép. A szoba rendezett, mindenkinek jut egy szekrény. A szemben lévő falnál, a hatalmas ablak alatt két ágy van - az egyik már az itt helyet kapó Carlottáé, de a másik még szabad. Ezen kívül még két ágy helyezkedik el a szobában, mindkettő úgy kapott helyet, hogy a végük nyílegyenest a szoba közepe felé nézzen. A fekvőhelyek mellett egy-egy éjjeliszekrény - ezeken kulcsok. A nő egy intésére mind a kezébe röppen, és a lányok neveivel ellátott tárgyakat a tulajdonosaik kezébe adja.*
- Van kérdés? *Mosolyodik el, és várakozón tekint rájuk. Rövid idő után a homlokára csap.*
- De feledékeny vagyok! Szabályok. Nos... este tíz után kijárási tilalom lép életbe, ennek megszegése következményeket vonhat maga után. Természetesen vannak olyan helyek, ahol szabad tartózkodni.... Ezek felett piros felirat áll. No meg a klubhelyiségeitek. Őő... Ebédlő. Az étkezések időpontjai egy táblára vannak kifüggesztve, amúgy az étkező zárva van, de van teázó, büfé, konyha, egyebek. Ja, tanórára kötelező járni, kivéve ha gyengélkedőn vagy házon kívül tartózkodtok. *Hadarja el, majd egy pillanatra megáll, mély levegőt vesz.*
- Azt hiszem, ennyi.

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 2:12 pm

*Hirtelen egy fiú jelenik meg a lányok folyosóin,éppen velük lépdelve szemben.Mikor meglátja a professzorasszonyt egyik szemöldökét felvonva köszön neki.*
-Szép napot Evangelin professzor.Látom megint jöttek újoncok. *biccent a nő felé,majd ugyanolyan lendülettel ahogy feltűnt,tovább is áll,nem is pillantva sem a fiúra,sem a nőre,de még a lányokra sem.Talán csak egy kósza,köszönésféle pillantást enged meg magának,de egy szót sem szól,és máris eltűnik a bejáratnál.*

Vendég

*Helena csodálva ámuldozik az épületen, de mindvégig követi a fiatal nőt. Egy srác köszön nekik, akit a lány jól végig is mér. Az ajtó elé érve felfigyel saját nevére, majd elmosolyodik, amikor látja, hogy a táblácskán megjelenik a neve. Mától fogva itt fog lakni. Figyeli a többiek név-feldiktálását is, majd amikor megnyílik az ajtó, a lányka Evangelin professzornőre néz.*
- Köszönöm. - *Mosolyog rá, és belép a szobába. Addig ő otthon egy amolyan padláson lakott, ami szinte negyedakkora volt, mint ez a háló, és még annak is a felét beborították régi játékai. Sose volt ideje kidobni őket... nem is érzett rá kényszert. Most viszont a tágas szobába érve ujjongani kezd magában.* ~Hát ez hihetetlen.~ *Csomagjaik valóban a szobában vannak.* ~Szirén háló.~ *Mondja ki magában a háló nevét Hel. Amikor a tanárnő megkérdezi, van-e kérdés, a lányka megrázza a fejét.*
- Nekem nincs. - *Válaszol gyorsan, majd figyeli a többieket, hátha nekik van. A szabályok elhangzottak, Helena mindegyikre jól nevelt bólogató kutya módjára bólint.*

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 2:28 pm

*Brill is figyeli a tanárnőt,és az újabb varázslatok végre eljutnak a tudatáig,és kiszakad egy kicsit álomvilágából.Most már ő is csodálkozik egy kicsit,és elgondolkodik rajta,hogy talán mégsem bolond a nagyanyja.*
-Én is köszönöm. *veszi el a kulcsot a tanárnőtől mosolyogva miközben belép a szobába,és örömmel nyugtázza,hogy az ő csomagjai is ott vannak.Arthur azonnal a lába mellett elsuhanva felugrik az egyik ágyra,hogy összegömbölyödve elhelyezkedjen.*
-Azt hiszem az lesz az én ágyam akkor. *vigyorog a lány,majd amikor a tanárnő megkérdezi,hogy van e kérdése,csak egy dolog jut eszébe hirtelen.*
-Tanárnő,ki a mi szakvezetőnk?Vagyis,hogy hívják meg.... milyen ember?*érdeklődik.*-Mikor fogunk vele találkozni,és mit tanít?

// szerintem majd írjunk a Szirén hálóba akkor ^^ //

Vendég

//Hajaj, nekem mennem kell :L Köszi a szobát és a játékot, sziasztok!^^//

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 2:32 pm

//Én köszönöm, szívesen, szia^^//

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Vas. Aug. 08, 2010 2:34 pm

// szia

én még maradok majd egy kicsit Aliceszel,de lassan nekem is mennem kellesz majd //

Tárgy: Re: Kollégiumi folyosók Hétf. Aug. 09, 2010 3:39 pm

Remélem is hogy jó lessz.-szorong Heszperída.-Én is szintúgy kíváncsian várom a bájitaltanórákat. Nem, nincs semmien állatom. Egy macskám volt, vagyis hát, van, de őt Tengerföldön hagytam az öcsémmel...had legyen neki egy társa. oh az évnyitó azthiszem szeptember 2-án lessz, de az én szelektív memóriámban nem lehet megbízni-mosolyog, és mindezt egy szuszra ledarálta.

» Kollégiumi folyosók
» Földszinti folyosók
» Első emeleti folyosók
» Második emeleti folyosók
» Harmadik emeleti folyosók